Kis mai erkölcstan

Ne rémüldözzön senki, nem lesz túl mélyenszántó,  csak úgy érzem, ezt is ki kell írnom magamból.

Előrebocsátom: számos sztereotípia lesz a szövegemben; ez vagyok én.

Tudomásomra jutott, hogy egy kvázi baráti társaságban, ahová korábban magam is szorosan tartoztam (mára már lazult a kötelék) történt egy kisebbfajta hétköznapi dráma. Egy a negyvenhez inkább közelebb lévő, mint a harminchoz egyedülálló (nem túl rossz külsejű) hölgyszerű részegen rámászott egy, a társasághoz tartozó nem független, ámde szintén részeg (öntudatlan) férfira. Annak a párjának szeme láttára. Konkretén lesmárolta. És még csak bűntudata sem volt (mondjuk, ezen cseppet sem csodálkozom...).

Ennyi a történés. Természetesen felkavaró, megrázó, de sokak szerint nem ér annyit, hogy akár 5 percet is vesztegessünk rá. A nőszerűről mindenki ugyanúgy vélekedik már elég régóta, ő most ezt be is igazolta: ócska ribanc. A pasit (és a párját) van, aki sajnálja, van, aki azt mondja, minek ivott annyit.

Én ettől sokkal sarkosabban fogalmaznék. És végre én is tudom igazolni a sztereotípiáimat: a csaj Romániából jött át. Ő magyarnak mondja magát, mi nem mondjuk őt annak. Senkije sincs, sokáig szeretett egy fickót, aki orrba-szájba csalta, ő nemhogy hagyta, de még azt is kikérte magának, amikor mi próbáltuk felnyitni a szemét. Lábtörlő volt, majd amikor már végre ő is felfogta, akkor persze sírdogált sokat. Leginkább, ha ivott. Akkor szinte vezényszóra képes volt sírni. Ez a szokása ma is megvan...

Tudom, hogy most mocsok kegyetlen leszek, de akkor is leírom: hiszek a darwinizmusban. És azt mondom, hogy nem véletlen az, ha valaki nem képes teherbe esni. Na, ez a szóban forgó nőstény sem képes erre. Hiszem, hogy ez nem véletlen. Mint ahogy az sem, hogy a pasik nagy ívben elkerülik ezt a szerencsétlent, pedig annyira nem rossz nő. De nyilván okkal van egyedül.

Ez a nő egy élhetetlen parazita. Próbál a sajnálatból megélni, eléggé nyomorult élete van, de nemigen tesz ellene semmit. Kifelé természetesen azt mutatja, hogy ő maga Teréz anya (szinte mindennap posztol valami zenbuddhista bölcsességet a saját adatlapjára), közben pedig egy számító szuka.

Most meg már elérte azt, hogy nem szívesen maradnak meg a közelében. Őt persze ez egy csöppet sem zavarja, rendkívül vastag bőre van. Ma már csak érdeklődve hallgatom a róla szóló történeteket, és hálát adok Istennek, hogy már nem kell a közvetlen közelébe tartoznom. Minden rosszban van valami jó...

Hazamehetne már oda, ahová született. Kavarja ott azt a bizonyost...