Bagett házilag

Régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy a különböző kenyereim mellé azért sütnék hagyományos péksüteményeket is, mint kifli, zsemle, bagett, stb. 

A kiflik-zsemlék meg is voltak, az nem volt akkora kihívás. De a bagett! Na, az aztán igen. Kezdem sejteni, hogy miért kell ezért a kenyérféleségért többet fizetni, van vele rendesen. Kicsit lapozgattam a neten, és mint sokan mások, én is rátaláltam David Lebovitzra (később még szóba kerül). 

Házilag nem egyszerű bagettet sütni megfelelő eszközök nélkül. Én pedig mindaddig, amíg az anyagi körülményeim nem teszik lehetővé, hogy házi pékséget indítsak nem szeretnék túlságosan beruházni, és hát a legolcsóbb bagett sütőforma is háromezer forint körül van, amivel viszont nem túl nagy bagettet lehet sütni, bár tény, hogy nagymértékben megkönnyíti a formázást-sütést. De én szeretem a kihívásokat. :D Így most segítenék egy kicsit a hozzám hasonlóknak, akik beruházás nélkül szeretnének otthon finom, ropogós, autentikus bagettet sütni, hogy kicsit variálják a kenyérsütést. 

A bagettjeim tésztája ugyanabból a kenyértésztából készült, mint a hagyományos kenyerem. A héten csepegtettem tejfölt házi mascarponehoz (szabin vagyok, így sütöttem egy sajttortát is, de nem vagyok hajlandó a méregdrága mascarponet megvenni), a savója folyadékhelyettesítőnek került a tésztába. Egyébként semmi extra: a kovász (hogyan készül a kovász) teljes kiőrlésű lisztből volt, a szokásos módon megetetve, kettévéve, "felfuttatva", és annyi változás történt még, hogy mivel nem kaptam kenyérlisztet, ezért kénytelen voltam helyettesíteni, így a Nagyi titka-féle pizzalisztből készült. Meg ugye a tejsavó, plusz só. 

A dagasztás-hajtogatások után a tésztát kettévettem (két és fél kiló massza volt, ebből 1 kiló 30 deka ment a veknihez, és a maradék a bagettekhez). A tészta mennyisége miatt most nem négyszer, hanem hatszor hajtogattam, és az utolsó kettőnél olivaolajjal. A kenyérnek szánt tésztát simán megformáztam, kinyújtottam, újraformáztam a korábbiak szerint, majd ment letakarva a hűtőbe; a bagett-alapanyagot visszatettem a kelesztőtálba, és úgy is hagytam másnapig - hideg helyen. 

Tegnap délelőtt elővettem az öntöttvas edényemet, ment a sütőbe forrósodni a szokásos szerint, a bagetteket pedig elkezdtem formázni a fentebb említett David Lebovitz útmutatása szerint, aki mondjuk szintén pont másra hivatkozik, de az ő blogja eszméletlen informatív: bagett formázás videó

Nyilván kenderzsák, péklapát, kemence híján ez valóban csak útmutató volt, így háztartási méretekre adaptáltam. De a kézmozdulatok, a videóban elhangzottak sokat segítettek. Én ezt a következőképpen módosítottam:

Négy egyenlő részre osztottam a bagett tésztáját, a videóban látottak szerint "felrollniztam", letakartam és hagytam pihenni 5 percig. 

A kenyeret a saját - korábban többször megosztott - módszer szerint elkezdtem sütni. 

A bagetteket addig formára sodortam. Mivel mint már említettem nem ruháztam be további eszközökre, a következő módon oldottam meg: tepsiket fordítottam fel, sütőpapírt tettem az aljukra, arra tettem át a tésztarudakat, és hogy ne "másszanak el" szorosra feltekert konyharuhákkal támasztottam meg:

Majd letakartam, és egy órát hagytam így is pihenni. Utána gyors, határozott mozdulatokkal a videóban látott módon (de nem pengével, hanem nagyon éles késsel) bevágtam, megspricceltem, a sütőt is begőzöltem és megsütöttem. Időt nem tudok mondani, mert ez sütőfüggő. Néhány perc maximum való sütés után azért mérsékeltem a sütő hőjét. 

Na most: vagy az én sütőpapírom nem jó, vagy egyszerűen csak béna vagyok, de két bagettre menthetetlenül ráragadt a papír. Így a végére úgy döntöttem, hogy papír nélkül sütöm. Ehhez nagyon alaposan felforrósítottam a tepsit, és úgy raktam rá hirtelen a tésztát, gyorsan bemetszettem, és ment a sütőbe. 

Hihetetlenül finomak lettek. Az uram követelte, hogy süssek még ilyet a héten. 

A súlyvesztés darabonként 5 deka volt, így szabályos negyedkilós bagetteket sütöttem, amikből eszméletlen finom szendvicseket csináltunk. Extra vastag, ropogós héj, lyukacsos, rugalmas belső rész. Egy maradt még mára is, meglepő módon ugyanolyan ropogós!

Update:

Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nincs rendes sütőlemezem, sütőformám. A felfordított tepsis megoldás meg nem teszi lehetővé, hogy egyszerre több bagettet is megsüssek. Így a következőt ötlöttem ki:

a sütőhöz tartozó rácsot bevontam vastag alufóliával (szerencsés vagyok, kaptam egy egész gurigával). Akinek csak háztartási van, vonja be több réteggel, annyira kisimítva, amennyire csak lehet. 

Így már kellőképpen megtámasztja a bagetteket, és egyszerre akár négyet is rá lehet tenni, ami azért már elég jó mennyiség egy háztartás számára is, de akár vendégeknek is, vagy ajándékba, ha úgy tetszik. A rács mellett láthatóak a várakozó bagettek, mindet összetekert konyharuhával támasztottam meg, majd miután a sütőben felforrósítottam a bevont rácsot a bevagdosott bagetteket egymás után gyorsan ráhelyeztem a kvázi sütőlemezre:

Megspricceltem vízzel, majd ment be a sütőbe, ahová bekészítettem a vizes kislábast és valamelyest lefedtem a felfordított gáztepsivel, hogy valamennyire bent tartsam a gőzt: 

Miután a gőz jól felhúzta a bagetteket kissé mérsékeltem a hőt, majd egy olyan 10-15 perc múlva a fedőnek szánt tepsit is kivettem, itt visszaadtam a hőt, és tovább sütöttem. Minden sütőkinyitásnál alaposan megspricceltem a sülő rudakat, hogy ki ne száradjanak. Így sikerültek:

Sokkal jobb formájúak és fényesebbek lettek, mint a korábban készültek. És rá sem ragadtak az alufóliára, így szerintem sikerként könyvelhetem el őket. :)

Itt láthatóak a mai produktumok: egy 90 dekás vekni és a három szép bagettem. Ismét csak 5 deka volt a súlyveszteség, tehát sülés után 35 dekások lettek: