Jöjjön hát egy hosszú, de annál tanulságosabb történet, amiből bárki, akinek valaha is volt (van, lesz) banki hitele tanulhat és okulhat.
Régóta - immáron hosszú évek óta - tervezgettem, hogy nagyobb motort veszek, a jelenlegit kinőttem. Abban a "szerencsés" helyzetben vagyok, hogy korábbi megtakarításaim révén jelentős összeg érkezik tavasszal a számlámra. Ezt bekalkulálva elkezdtem motort keresgélni, de sajnos azok a típusok, amiket megszerettem továbbra sem lettek olcsók. Nyáron aztán szembetaláltam magam egy olyan motorral, amitől elakadt a szavam, és kezdtem átértékelni a vágyaimat. Ez szépen elraktározódott az agyamban.
Majd decemberben, a karácsonyi ünnepek táján a ház ura a gép előtt ülvén egyszer csak szólt nekem - aki közben hősisesen vasalt (nem tartozik ide, de rendívüli módon utálom), hogy talált nekem egy motort. Megnéztem, beleszerettem.
A hirdetés szövege szerint a kereskedés az ünnepek alatt zárva van, nyitás majd január 5-én. Nagyszerű, addig más sem viszi el előlem... Felvettem a kapcsolatot a kereskedővel (pusztán csak 450 km-re van tőlem, mi az nekem!), leleveleztük, hogy január első-második hetében megyek, előleget is viszek. Több üzenetváltás után - ahol övé volt az utolsó, melyben leírta, hogy hogyan jutok el hozzá pontosan - január 9-én kocsiba vágtuk magunkat és 200EFt leendő előleggel nekivágtunk. Több órás autókázás után megérkeztünk, és mily' meglepő: pont nem volt ott a kereskedő. Sebaj, megvárjuk, a kollégái felhívták, hogy várják.
Megjött, fiatal, nyegle, beképzelt férfiféle. Bemutatkoztam, és mondtam, hogy ki vagyok. Míg vártunk rá volt lehetőségünk körülnézni a csillivilli szalonjában, ahol számos motor álldogált szépen, kategóriánként és típusonként csoportosítva. Volt három olyan, amit én is kinéztem magamnak, de azok el voltak különítve, ártábla sem volt rajtuk. Azt, amit én akartam megvenni nem láttam. Időközben rákerestem arra, amit a hirdetésben láttam, és mit látok? A hirdetést levették... Akkor még azt gondoltam, hogy miattam. Én balga.