Jobb, mint tintával papírra vetni. ;-)

Vélemények (egy) a házasságról

2015/07/09. - írta: kekecke

Előrebocsátom: ismételten rendkívül szubjektív leszek. De: sok megállapításom tényszerű, és lesznek, akik ismerve-ismeretlenül is egyetértenek vele(m). 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy valaha az életnek szép reményekkel induló, már nem fiatal férfiember, aki sorra tette (vagy csak mentek körülötte) tönkre az emberi kapcsolatai(t). Valószínűleg többre volt hivatott az életben, mint amire ténylegesen vitte, talán innen is ered a nehezen kezelhetősége. Kevés ember van a környezetében, akivel ne veszett volna még össze, vagy ne bántott volna meg. 

Történt kevesebb, mint kettő esztendővel ezelőtt, hogy megismerkedett egy nála 18 évvel fiatalabb és meglehetősen laza erkölcsű nőszeméllyel, aki a megismerkedésük időpontjában épp egy másik férfitól - mily' meglepő - volt terhes. A hölgy "becsületére" legyen mondva, akkor még törvényes kapcsolatban élt az akkori második férjével, gyermeke feltételezhető apjával. A hölgy még nem volt harmincéves ekkor... Inkább 28. "Természetesen" ez a frigy sem tartott sokáig, gyorsan kivetette a hálóját a szerinte nagy fogásra. Ripsz-ropsz elvált, és "elvarázsolta" az öregedő bonvivánt. Aki akkor viszont - mik vannak?! - pont kapcsolatban volt valaki mással. 

És tették ezt egy viszonylag nagy létszámú csoport előtt. Nem ragoznám túlságosan, a hölgy igen gyorsan kiterjesztette a befolyását, sokan szembe- és háttal fordultak emiatt az emlegetett férfiemberrel. 

A nőstény gyermeke világra jött, annak édesapja már nem volt sehol, a nej addigra már túladott rajta. A gyermek születését követően nem sokkal - még egy év sem telt el - a cifra páros (szó szerint, de erről majd később) egybekelt. No, de ez a házasság nem volt ám hétköznapi! Sosem éltek egy fedél alatt, eleinte hetente többször, majd egyre ritkábban voltak együtt. Az elején persze - ahogy ez lenni szokott - sűrűn üzengettek egymásnak a népszerű közösségi oldalon szerelmesen, csöpögősen - röhejesen. Nem kell tévedésbe esni: ugyanazon városnak lakói, nem is túl messze egymástól. Tehát nem távházasságról beszélünk. 

Az új férj (számolunk? Sorrendben a harmadik) ki tudja milyen indíttatásból a nevére vette a neje nem tőle való gyermekét. Milyen nemes gesztus gondolhatnánk... Papagájék (merthogy a fiatal menyecske tokától bokáig ki van varrva, a teste teleaggatva sok-sok piercinggel, az idősödő férjecske meg vállalhatatlan frizurákkal és öltözékben parádézik olykor-olykor) tojtak a világra és mások ilyen-olyan véleményére, éltek, mint hal a vízben. Látszólag. 

Mert azért emberünk közben rájött, hogy a béklyó mégsem neki való, és úton-útfélen - minden adandó alkalmat kihasználva - bizony csalta a ropogós menyecskét, aki biztonságban hitte magukat, hiszen oly' ügyesen varrta a legújabb áldozata nyakába a korábbitól származó csemetéjét! 

Ez a házasság egészen pontosan 8 hónapot élt, majd kimúlt. Ó de szomorú... 

A közelebbi-távolabbi ismerősök hüledeztek, értetlenkedtek, nemtetszésüknek adtak hangot, amikor kiderült, hogy tulajdonképpen titokban összeházasodtak. Még inkább lesújtóan vélekedtek, amikor az is kiderült, hogy ez egy korántsem megszokott házasság, lévén mint fentebb említettem, sosem éltek egy fedél alatt.

Nem egy odáig merészkedett, hogy a házasság intézményének megcsúfolásaként aposztrofálta. Aki ismer engem nagyjából tudja, hogy sosem voltam házasságpárti. De még magam is megdöbbentem ezen az egész cirkuszon. Mert alapvetően, ha két ember úgy dönt, hogy hivatalosan is összeköti az életét, annak elvileg hosszútávra kellene szólnia. Ezek viszont kvázi arcul köptek mindenkit, aki még hitt a házasság intézményében. 

A leltár: a férjnél kettő darab, a feleségnél három darab elfogyasztott házastárs - eddig. 

Ja, és egy olyan kisgyermek (idén lesz kettő esztendős), aki után "apuka" úgy fizethet gyermektartást, hogy tulajdonképpen sosem volt az apja. Sem édes-, sem nevelőapja. Na, ez a nem semmi.

Azt szokták mondani, hogy fölösleges bosszút forralni, az élet majd úgy is elrendezi. Hát, kezdem elhinni... 

Ők mondjuk soha többé nem fogják tudni a jegygyűrűiket eldobni, megsemmisíteni. Házasságuk "formabontó" volt a gyűrűt is tekintve: nem volt pénzük normális gyűrűre, ezért inkább magukra tetováltatták azokat. Kár, hogy már az ötlet sem eredeti...

13216200_l-610x405.jpg

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkiselet.blog.hu/api/trackback/id/tr917612996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Béla Bártfai 2015.07.10. 06:17:23

Minden bizonnyal mindketten úgy látták AKKOR jónak amit éppen AKKOR tettek, mint mindannyian tesszük nap mint nap.
A JÓnak történő értékelés pedig mindenkinek a SAJÁT értékítéletén és normáin alapszik. Kívülről - akár saját akár közösségi többség által diktált értékrendszerhez - való hasonlítás meg mindig is külső marad. A véleményező a saját világából mond véleményt a MÁSIK világáról.
Amíg nem okoz kárt a másik, addig szerintem nincs jogunk ítélkezni. Lehet, de nincs jogunk, mert nem látjuk és éljük meg belülről a másik világát.
S ha harmadik fél vélt érdekének nevében tesszük (pl itt a gyerek) akkor is külsők vagyunk. Majd a gyerek megítéli, most vagy később a szüleit, nevelőit.
S akik ítélnek, gyakran saját magukat takarják mások hangos véleményezésével.

S ha a megítéltek visszanézve már másként tennék azt amit tettek, akkor semmiben sem különböznek mindannyiunktól.

kekecke · http://szepkiselet.blog.hu 2015.07.10. 11:52:34

@Béla Bártfai: Engedd meg, hogy vitatkozzak ezzel az elmélettel.
Ilyen alapon nagyon sok embert fel lehetne menteni, akik lopnak, csalnak, hazudnak. Hiszen azok is jónak gondolják, amit tesznek, és igazolhatónak.
A kár okozás pedig megint csak nagyon szubjektív. Az anyagi kár elég egyértelmű. De mi van az érzelmi károkozással? Ez nem mérhető, de létező.
Ezeket is fel lehet menteni, mert JÓNAK gondolták? Ugye nem?
Ne gondold, hogy a gyermek érdekében bármi is történt ebben a kapcsolatban. Ő csak egy aranyos eszköz volt.
Ezek az emberek nem ismerik a tartós elkötelezettség, az önzetlenség, az elfogadás, az alázat fogalmát.
Véleményem szerint a fentiek elengedhetetlenek egy házasság létesítéséhez.
Vagy nem?