Jobb, mint tintával papírra vetni. ;-)

Házvásárlás - felújítás

2018/05/17. - írta: kekecke

Mint a facebook oldalamom már írtam, itt fogok részletesebben beszámolni a házvásárlásomat követő felújításról-átalakításról, akár tanulságképpen is. 

Némi összefoglalót az előzményekről: 

Tavaly albérletbe kényszerültem egy élethelyzeti krízist követően (erről bővebben itt olvashatsz: albérletbe kerülés), de arról a kis házikóról fél éven belül kiderült, hogy lakhatásra alkalmatlan. A kombikazán inkább nem működött, mint igen, a tél hidegebb részén 12-16 fok volt a házban, a falak penészedtek, nagy darabokban omlottak, a tulaj nem volt hajlandó semmit javítani, a kerítés csak ott nem volt lyukas, ahol nem akartam, a kutyák állandóan csavarogtak, kárt okoztak, már fenyegettek miattuk, a tulaj akkor jött-ment, amikor ő akart, stb. Szóval, lépnem kellett, de már ennyi idősen nem akartam újra albérletbe menni, máshoz alkalmazkodni. A környéket, a falut, a csendet-nyugalmat megkedveltem, így maradni akartam. Megnéztem számos eladó ingatlant, voltak hajmeresztő kínálatok-árak. Végül sikerült egy 1965-ben épült vályogházat megvennem hatalmas kerttel. Annak tudatában tettem, hogy tudtam, hogy a konyha és a fürdőszoba jelenlegi állapotában használhatatlan. 

Az azóta már ex-barátom (nem pasi, barát-barát), aki a korábbi albérletet is találta nekem felvállalta a teljes felújítási-átalakítási munkát, összegben csak nagyjából egyeztünk meg. Én kalkuláltam egy hozzávetőleges büdzsét (erről majd a végén, az összegzésnél írok bővebben), és belevágtunk. Az volt a "mester" kikötése, hogy mindent nekem kell beszerezni (lévén neki sem jogosítványa, sem közlekedési eszköze). Én ezzel el is voltam, mert így jobban nyomon tudtam követni a költségeket. Ő megmondta mi kell, én beszereztem. Ehhez igen nagy segítséget nyújtott egy régi kutyás barátságom, aki a saját dolgozói kedvezményét ajánlotta fel a villanyász cuccok beszerzéséhez. Nevet csak az ő engedélyével fogok írni. :) (Újra köszönöm!!!!) 

Nem kötött minket annyira az idő, eredetileg egy hónapra mondta, hogy kész lesz az ház: minden helyiségre egy hetet számolt. Az általa végzendő munkák a következőek: 

  • komplett átvezetékelése a háznak (villanyszerelés, annak minden velejárójával: vésés, stb). 
  • faljavítás, festés
  • parkettázás
  • Konyha, fürdőszoba kialakítása
  • előszoba betonozása (kifelé lejt, szintbe kell hozni, majd arra is parketta kerül)

A bontást magamra vállaltam a volt pasim segítségével. A régi fürdőszobában (ami egyben a konyha is volt, ne kérdezzétek!) volt egy vasplatnis cserépkályha, meg egy fal, ami a két funkcionáló helyiséget volt hivatott egymástól elválasztani, azt egy nap alatt bontottuk el, csempeleveréssel együtt:

 dsc_1209.JPGdsc_1212.JPG

A törmelékkel nem volt gond, mert a kertben van - volt - egy betongyűrűs ásott kút, amire semmi szükségem nincs, így azt töltöttük fel a törmelékkel, még fér bele. A betongyűrűt meg majd elvitetem valahogy-valakivel. 

A volt barát - mindjárt jön a magyarázat, hogy miért csak volt - csak munka mellett tudta vállalni a felújítást-szerelést, hiszen a munkahely az első. Ezt meg is értem. Viszont abban a szerencsés helyzetben voltunk -gondoltam én akkor -, hogy a főnöke két hétre elutazott Amerikába, így ígérte, hogy többet és szabadabban tud jönni. Ennek ellenére az első héten összesen két és fél órát dolgozott, ami abból állt, hogy a puha vályogfalba vésőgéppel kivéste az új vezetéket helyét: 

dsc_1213.JPG

 A következő - múlt héten, a szabad két hetéből az elsőn - behúzgálta a vezetékeket, falat javítgatott, glettelgetett egy keveset. Minden nap négy óra körül jött (volt, hogy csak később), és egy-két óra elteltével már ment is. Többször hozta az ötéves kisfiát is, aki szabad szemmel, pénztárcát is érintő károkat okozott. Pl.: két kézzel szórta a ventilátorba a drága glettelő gipszet (nézd: hóesés!), és hiába szóltam rá, nem hagyta abba. Szerszámmal ütögette a drága kovácsoltvas ágyamat a teraszon, felmászott rá, elhajlítva a díszítő elemeket, ott sem ért semmit a figyelmeztetés, pedig akkor az anyja is ott volt. De ez csak az én nyomorom, minek hagytam, ugye. Jobban zavart az, hogy nagyon nem halad a munka. Időközben kiderült, hogy szükségem lesz egy műtétre, ezért már úgy gondoltam, hogy jogos elvárás, hogy amikor hazajövök, akkor lesznek lakható szobáim, konyhám és fürdőszobám... Az időpont a hónap végére esik, tehát az eredeti tervek alapján sem kellene aggódnom, ugye? Hát, nem így történt... Az utolsó napon, amikor már elegem lett az örökös kifogásokból, hogy miért nem tud a "barát" jönni dolgozni, vagy miért csak annyit, amennyit, szóvá tettem. Mivel több, mint 20 éve ismerjük egymást, a "barát" nagyon is tudta, hogy mire hogyan reagálok, milyen a habitusom, így eleve úgy jött az utolsó alkalommal, hogy beszólt, hogy ha nekem ez nem tetszik, hogy csak így tud jönni, akkor ő el is pakolhat. Tudta, hogy mi lesz a válaszom. Öt percig nem volt a birtokon, már össze is kapkodta a kis egyet-mását, és már ott sem volt. 

Tudván, hogy a ház ebben a formában nem lakható, és rám vár egy műtét. Na, hát ezért nem barát többé. Nyilván abban a hitben volt, hogy úgyis rá leszek szorulva. Nem vagyok... 

Ezt megelőzően én azért már panaszkodtam a többi barátomnak, hogy így gondok lesznek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindenki hülyének nézett, amikor a "baráttal" (hívjuk innentől Gézának - nem Géza) akartam megcsináltatni mindent. Már csak a munka összetettségéből adódóan is furcsállták, de akik személyesen is ismerik, óva intettek tőle. Én viszont azt hittem, hogy számoltam mindennel: tudom, hogy körülményes, kissé lusta, lassú, de az elvégzett munkája szép. Tévedtem. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy másik ősrégi barátom is lehülyézett, hogy miért nem neki szóltam. Így hát, amikor megtörtént az elválás, rögtön őt hívtam. Fél óra múlva ott is volt. Felmérte a terepet, telefonált kettőt-hármat, és mondta, hogy jövő héten jönnek, megcsinálják. :) Szombaton kihoztam a villanyszerelő barátját (én is ismerem), ő mondta, hogy persze, nem ügy, megcsinálják. 

Ahhoz, hogy a többi helyiség is rendbe legyen téve az kell, hogy a két szoba teljesen kész legyen: kifestve, leparkettázva. Az asztalos, akit Géza ajánlott látván a kétségbeesésemet felajánlotta, hogy baráti áron leteszi nekem a laminált parkettát. Hogy ez megtörténhessen a korhadt hajópadlót, ami jelenleg lent van fel kell szedni ott, ahol nagyon romos, és a hézagokat kiönteni betonnal. A Gézával való vitámat követő napon jött - addigra megvettem a zsákos betont -, láncfűrésszel kivágta a korhadt részeket, kibetonozta mind a két szobát és már ment is. 2,5 óra alatt mindennel végzett. Kifizettem, mondta, hogy szóljak, ha jöhet lerakni a parkettát, addig csinálja az ablakokat-ajtót, amit rendeltem (néhány ablaknyílóm teljesen elkorhadt, javíthatatlan, így újakat kell helyette gyártani). Én addig az általa legyalult-lecsiszolt-újra beállított ablakokat kezdtem csiszolni-festeni: egy szobával már meg is vagyok, ablakkeretestül. Én ennyire haladtam egy hét alatt. :)

Időközben olvastam egy index-cikket, ami akár rólam is szólhatna. Azt ígérték nekem, hogy keddre kész a két szoba festése, lehet parkettázni, hogy be tudjunk pakolni, és felszabaduljon a többi helyiség. Így hát hívtam az asztalost, hogy készüljön. Jött az újabb pofon: két napja Németországban van, visszautasíthatatlan ajánlatot kapott. Én meg majdnem agyvérzést és infarktust egyszerre! Persze megígérte, hogy a felvállalt munkámat megcsinálja, amikor hazajön: valamikor június közepén. Köszöntem, de ezzel én nem vagyok beljebb: addig áll a projekt, és már nagyon nehezen viselem, hogy nincs fürdőszobám, se konyhám. Az ablakokra tudok várni. Úgyhogy most ez van. Szereztem másik parkettást, aki jön, és megcsinálja, hogy tovább haladhassunk. 

Folyt. köv. 

Címkék: DIY
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkiselet.blog.hu/api/trackback/id/tr9313965750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.