Sokat gondolkoztam, hogy egyáltalán érdemes-e leírnom ezt az egészet, tekintettel a számos sötét - agyilag zokni - kommentelőkre. Aztán úgy döntöttem, hogy mivel ez az én blogom (még mindig), és folyamatosan érzem, hogy zavar ez a történet, úgy éreztem, ha kiírom magamból, talán enyhül a mások idiótasága miatt érzett dühöm.

Történt egy pár hete, hogy este, amikor hazatértem (este fél hét körül), a kihelyezett szeméttároló edényünk (népi nevén: kuka) még nem volt kiürítve. Hm. Szokatlan helyzet, máskor már kora délután üres volt. Felhívtam a szemétszállító céget, hogy érdeklődjek, mi történt. Elég nehéz volt elmagyarázni, hogy hol is van ez a kuka pontosan, mert elég szerencsétlen a lakcímünk, két település között van, az egyikhez inkább közel, de ott meg pont egy másik nap van a szemétszállítás.

Hogy érthető legyek: a hozzánk közelebb lévő településen pénteken van szemétszállítás, nálunk meg csütörtökön. És a távolabbi településen is csütörtökön. Na, ez volt az, amit a diszpécser is elég nehezen értett meg, mert először azzal akart lerázni, hogy "de hát Önöknél majd csak holnap lesz szállítás". Mikor sikerült vele megértetnem, hogy nem, akkor hajlandó volt utána nézni, hogy mi történt. Annyi történt, hogy a kukásautó valahol vesztegelt, szerinte műszaki hiba miatt, várjak türelemmel, el fogják vinni a szemetet. Még a rendszámát is mondta a kukásautónak.

Nekem el kellett otthonról mennem, és mit ad Isten? - az említett rendszámú kukásautó cammogott előttem. Na, gondoltam, ez nem állt meg nálunk, mert azt hallottam volna. Kábé félóra múlva hazaértem, ellenőriztem a kukát, és bingó! Tele volt. A szomszédé is. A szomszédnak kék színű a kukája, a miénk fekete. Ennek később jelentősége lesz... Ismét hívtam az - egyébként igen kedves és udvarias diszpécsert, hogy hahó! tele a kuka! Ő azt mondta, hogy annyira tele lett az autó szeméttel, hogy nem fért bele a miénk (ja, persze), de elkérte a számom (mobilt adtam meg), és visszahívást ígért, ha megtudta, hogy mi történt. Így is lett: néhány perc múlva visszahívott, hogy aznap már nem lesz hulladékszállítás, csak másnap, visszahúzhatjuk a kukát.

Szóltunk a szomszédnak is, hogy ne hagyja kinn a kukát, majd holnap. Ezek után - bő félóra múlva - csörög a vezetékes telefon (!) - amiről én hívtam -, hogy ugyan vigyük már ki a kukát, mert mégiscsak elviszik, most, ott áll az autó a kapunk előtt. Az ember kirongyolt hiányos öltözetben (alsógatya), én nadrág-melltartó kombóban mégsem mentem ki a kukások elé... :-) De azért leselkedtem egy kicsit. Azt láttam, hogy az emberem félig behajolva beszélget a sofőrrel, még gondoltam is, hogy ezek honnan ismerhetik egymást...? De tévedtem, nem baráti csevely volt. Az ember igen idegesen szólt, hogy most azonnal hívjam a diszpécsert, mert nem viszik el a szemetünket. Csak a miénket nem, a szomszédét igen. Az ok a sofőr szerint a kukánk színe volt. Ő csak kék kukát üríthet, feketét nem. WHATAFUCK???!!! MIVAN???!!! Eddig is ürítették a kukát, arról nem beszélve, hogy a településen a kukák nagy többsége (a régiek) FEKETÉK.

A kukásautó el, én rohanok a házba a telefonért, hívom a diszpécsert. Nyilván hívószámkijelzős telefonja volt, mert ismerősként üdvözölt. A futástól és az idegtől kicsit lihegve elmeséltem neki a történést. Az úr jóízűt kacagott, majd elnézést kért érte, azt hitte, vicceltem... Mondtam, nem, véresen komoly a helyzet. Sajnálta a kollégái idiótaságát, kérte, hogy reggel hívjam a főnöküket, telefonszámot is adott hozzá...

Reggel munkába induláskor kihúztam a kukát, biztos-ami-biztos alapon... És a megadott időben hívtam a megadott számot, hogy beszélhessek a FŐNÖKKEL. Először nem találtam. Tíz perc után sem találtam. Talán érezték a hangomon, hogy én nagyon akarok a FŐNÖKKEL beszélni, ezért elkérték a telefonszámomat (itt úgy látszik ez a szokás) és visszahívást ígértek. Meg is történt. Kukás FŐNÖK végighallgatott, és közölte, hogy a kollégái helyesen jártak el. MIIIIVAAAANNNN???!!! Hiába bizonygattam, hogy befizettük a szemétdíjat, ha akarja most nyomban lefaxolom neki a bizonylatokat, nem hatotta meg.

Elmondta, hogy ha nincs matrica a kukán - aminek egyébként kéknek (???) kell lenni - akkor nem viszik el, mert csúnya, rossz bevándorlók szoktak ezzel szórakozni, hogy több kukát tesznek ki, mint amennyiért fizetnek.

Alig bírtam a szavába vágni - igen, kiabáltam, ki is kérte magának - hogy megértessem vele, hogy ad1: a településen a kukák nagy többsége (de minimum a fele) FEKETE színü. Ad2: van matrica.

Valószínűleg a két kuka eltérő színe zavarhatta meg a nyilvánvalóan akadémikusi végzettségű kukásautó sofőrjét, ezért nem ürítették ki. A FŐNÖK végül megértette, hogy mit mondok (lehet, hogy ezért ő a FŐNÖK, és nem az akadémikus sofőr), és ELNÉZÉST KÉRT a kollégái nevében! Nohát. És mondta, hogy húzzam ki a kukát, délután kiürítik.

Erre elárultam neki, hogy már reggel megtettem, mert valahogy sejtettem, hogy ez fog történni... :-)

És azóta (tegnap, előtte nem vittük ki, nem telik olyan gyakran, nem vagyunk túl szemetesek) ismét gond nélkül kiürítették. Kár, hogy nem vettem észre, hogy mikor jöttek, lett volna egy-két keresetlen szavam az akadémikusunkhoz...