Immáron több, mint négy éve sütök kovásszal kenyeret; és mint mások, én is végigmentem a fejlődési folyamaton, aminek gyanítom, sosem lesz vége. Olvastam hazai (gyér a felhozatal) és külföldi cikkeket, könyveket, kivonatokat. Nézegettem videókat, képes magyarázatokat. Kísérleteztem (és még most is) én is. Követtem blogokat, írásokat. Így találtam rá egy itthoni bloggerre, aki virtuális pékséget és egy facebook csoportot is üzemeltet. Tetszenek az írásai, némelyikhez hozzá is szóltam. Meghívott a zárt csoportjába. Már tagja vagyok egy hasonló csoportnak a facebookon, de az inkább képek posztolgatásra, receptek csereberélése van használva, semmit műhelymunkának. Így örömmel csatlakoztam a másikhoz, ahol nem csak önjelölt, de valódi pékek is vannak; a csoportban meglepő módon rengeteg férfival! Eleinte csak nézelődtem, okultam, majd kezdtem én is posztolgatni.
Olvasgatván a bejegyzéseket feltűnt, hogy mennyire rajonganak a nagy lukú kenyérért a többiek. Gondoltam, akkor beállok én is a sorba. Figyeltem a technológiát, és sikerült nagy lukú kenyeret gyártanom, húúúú, de büszke is voltam magamra! Főleg, amikor kiderült, hogy a többieknek ez nem nagyon megy - mindenki ilyet szeretne, de csak keveseknek jön össze. Viszont azok, akiknek sütök, nem annyira rajongtak érte - nem jó szendvics alapanyag, nem lehet megkenni ugyanis. Így felhagytam vele - gondoltam én. De az utóbbi jónéhány sütésem mégis nagy lukakat eredményezett, holott mindent ugyanúgy csináltam, mint azelőtt. Szándékosan elhagytam azt a lépést, aminek a nagy bubikat kéne okoznia. De mégis jöttek. Így gondoltam, hogy akkor segítséget kérek a tapasztaltabbaktól. Már eleve rosszul indult, mert feltettem a kérdést, hogy mit tegyek, hogy ne legyenek nagy lukúak a kenyereim, de ezt mások gúnyosan kezelték le (mint utóbb kiderült: azt hitték, hogy felvágok, viccelek). Kissé berágtam erre a válaszra: "akkor vegyél bolti csomagolt szendvicskenyeret". No, mindegy. Kaptam jó tanácsokat, amikor is bejelentkezett egy népszerű posztoló, aki látni akarta az állítólagos nagy lukakat. Jogos volt, de a stílus miatt hasonló módon válaszoltam, hagytam, hogy kikeresse az előző napi posztolásomat, ahol egy olyan kép volt, ahol a kenyér meg volt vágva, de nem a legjobb minőségben - nem vagyok valami nagy fotós, ráadásul a kenyér nem az enyém volt, ajándékba ment, így több kép nem is készülhetett róla.