Szilvás kalács

Igen, tudjuk, sütök. Igen, tudjuk, kovásszal sütök, nem élesztővel. 

Mostanában minden hétre van elfoglaltságom, mert a barátaim, ismerőseim kezdik megszeretni a produktumaimat, mi több: már kérik is, hogy süssek. Így, ha nincs is kedvem, akkor is lesz, mert az előkészületek közben mindig megjön hozzá. A kovászt ugyanis nem lehet magára hagyni; azt biza gondozni kell! Nálam ez már úgy alakult, hogy szerdánként frissítem, a sütés előtti nap - ez valamelyik hétvégi nap, leginkább szombat - etetem (kiveszem a következő sütéshez való adagot, és a maradékot visszaetetem; a sütéshez kivett adagot is készre etetem). Sikerült minőségi liszteket vennem, és úgy tapasztaltam, hogy a GoodMills kelt tészta lisztje több, mint kiváló az édes péksüteményekhez! Egy fillért nem kapok azért, hogy reklámozom őket, szóval bátran merem ajánlani. 

A héten itthon voltam szabadságon, és agyaltam, hogy milyen lenne egy szilvás kalács...? De nem találtam hozzá normális receptet, így kikísérleteztem egyet. Annyira jól sikerült, hogy itt is közzétenném (no meg, hogy jövőre legyen mihez nyúlnom, mert addigra tutira elfelejtem. ( ͡° ͜ʖ ͡°))

A korábbi kovászos kalácsom receptjét vettem alapul. Annyit változtattam, hogy a teljes mennyiség felét vettem, illetve a tésztába tettem fahéjat és egy pár csepp rumaromát. Géppel dolgoztattam ki a tésztáját addig, amíg teljesen össze nem állt, a dagasztókar szépen csapkodta az üst oldalához. Ezután tálba tettem, és félóránként sziromhajtással áthajtogattam (és nagyokat nyeldekeltem, mert valami elképesztő illata volt!). Az utolsó hajtogatás után nyolc részre osztottam, gombócokat formáztam belőle és egy alaposan kivajazott magas peremű kerámia tepsibe tettem őket. A megmosott, megtörölgetett szilvákat félbevágtam, és mindenhová beszuszakoltam őket: 

Szórtam rájuk egy kevéske barnacukrot (lehetett volna több is, elég savanyú volt a szilva), ahogy a képen is látszik. Elvileg hűtőben gondoltam keleszteni, de oda már nem fért, így a 12 fokos nyári konyhába pihent másnap reggelig. Hát, kimászott az edényből. ◕‿◕Sütés előtt még lekentem a tetejét egy felvert tojással. 

Sütés közben is nőtt még, így sajnos nem lett szép, de az illata és az íze...! Uramisten, ebből akár meg is gazdagodhatnék! 

Mindenki használja a pihepuha jelzőt, szinte már jelentését is veszti. De én sem tudnék most mást használni annak illusztrálására, hogy mennyire is puha lett ez a kalács! Még melegen megvámoltam, majd egy olyan jó óra múlva ilyen foszlós volt még mindig: 

A rengeteg vajnak köszönhetőeb sehol sem ragadt bele a sütőedénybe. Ez a sütemény nem arra készült, hogy szeleteket vágjanak belőle: ezt bizony szét kell tépni! ☺️