Igen hosszú idő telt el az ítélethirdetés és a végzés elküldése között. Ami azért lett volna többek között fontos, mert tetemes lett időközben a perköltség, amit főhősünk folyamatosan fizetett az ügyvédjének. Így noszogtatta is őt, hogy mi a helyzet? Az ügyvéd érdeklődött, és kiderült, hogy több ok miatt is csúszik a végzés:
- A polgármester a vesztett ügye után rögvest kifogást is emelt a Kúriánál, hogy ne a BAZ megyei másodfokú bíróság tárgyalja az ügyet, mert hát ezek után őket is elfogultnak találta. Továbbá fenntartotta, hogy a HBM-i Törvényszék is elfogult vele szemben, tehát ők sem tárgyalhatják másodfokon az ügyet. Eltartott egy darabig, amíg a Kúria foglalkozni tudott ezzel az üggyel, így bő fél év után érkezett is a másodfokú tárgyalásra az idézés: maradt az alperes lakhelye szerinti illetékes bíróság, mivel úgy ítélték meg, hogy biztonsággal és tisztességgel el tudják látni a bírók a munkájukat.
- Polgármesterünk nem volt rest: mindjárt több fronton is támadást indított: mikor megtudta, hogy kik lesznek a másodfokú bírói tanács tagja, szépen, egyesével mindegyikük ellen kifogást emelt, azt állítva, hogy bizony ezek az emberek vele szemben elfogultak. No comment...
Megvolt a másodfokú tárgyalás. Nem nyújtom hosszúra: azt is elvesztette. Immáron magasabb bírósági illetéket, és magasabb ügyvédi költségeket kellett fizetnie mindkét oldalra. Az ítélethirdetés indoklásakor nevezett közszereplő és közszolga olyannyira megsértődött, hogy szó nélkül kiviharzott a tárgyalóteremből, míg a bírói tanács elnöke épp egy mondat közepén járt. Ez vajon kit minősít...?
Itt újra várnunk kellett az ítélet írásos mivoltára, hiszen meg kellett várni az újabb felsőbb döntést, hogy hozhatnak-e ennek a bírói tanácsnak a tagjai ítéletet, vagy valóban elfogultnak bizonyulnak a felperessel szemben? Rövidesen megérkezett az írásos ítélet is, melyben feketén-fehéren ott állt, hogy mennyi pénzt kell 15 napon belül megfizetnie az alperes számára. Nem találták elfogultnak a bírói tanács tagjait.
Becsületére legyen mondva: egy hét múlva már utalt is.
Tanulság: vannak, akik sajátjuknak tekintik a közt, a közvagyont. Vannak, akik nem bírják a kritikát: nem az a baj, hogy csalnak, hanem az, hogy lebuknak! Égetik a köz erőforrásait, bármit megtesznek, csakhogy betartsanak az ellenségeiknek, és nem foglalkoznak az ezzel járó következményekkel; hogy például ezzel a saját pénztárcájukat is vékonyítják. Mondjuk jelen esetben ez a polgármester igen jómódú, rendesen megszedte magát a faluja zsírján.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.