Ablakcsere...

A ház, amiben lakom minden, csak nem korszerű. Megvan ugyan a maga bája, de a baja is. Szépen lassan, apránként igyekszem komfortosabbá tenni. Tavaly már nagyon fáztam, ezért eldöntöttem, hogy így vagy úgy de megoldást kell találnom. De nem akartam műanyag ablakokat. A fa meg ugyebár megfizethetetlen. 

Történetesen több barátom (ismerősöm) is az építőiparban dolgozik, így egye fene alapon őket kérdeztem meg elsőkörben. Az első jött is szinte rögtön, felmért, számolt, majd mondott egy nem kicsit hasba akasztó összeget. Amit még megfejelt azzal, hogy elveszítem a már meglévő redőnyeimet, mert az új ablakoknak más lesz az elosztása. Ja, és magamnak kell megoldanom az esetleges visszaépítést, ha valami balul sül el a cserénél, ha sérül a vakolat, stb. Marhára megéri, tényleg... 

Kértem egy másik árajánlatot egy másik ismerőstől is. Ő vállalta volna a helyreállítást is, megígérte, hogy az elsőnél kevesebbet fog mondani. Soha többé nem hallottam felőle... Egy darabig finoman érdeklődtem, hogy mi újság...? Aztán hagytam a francba. Feltúrtam a netet, és egyre több helyen olvastam, hogy a vályognál nem szerencsés a műanyag hőszigetelt ablak. Pompás, amúgy sem tetszik. Elkezdtem szisztematikusan keresgélni kivitelezőket a minden-mindegy alapján. Volt egy körülbelüli elképzelésem, hogy mennyit szánnék rá, és azt maximum mennyivel tudom átlépni, ha muszáj. És végre találtam valakit, aki úgy hirdeti magát, hogy vállalja a régi faablakok felújítását! Na, gondoltam, ez kell nekem! És még az árajánlatkérés-felmérés is ingyenes! Azta...! Hívtam őket, egyeztettünk időpontot, valamikor júliusban ki is jöttek felmérni. Kiderült, hogy ez bizony egy miskolci cég. Kicsit meglepődtem, aggódtam is, hogy na ez mibe fog nekem kerülni..? A fiatalember, aki felmérni jött mindjárt mondott is egy szintén meglepő összeget, mondtam is neki fásultan, hogy én ezt nem tudom kifizetni. Gondolkozott egy darabig, előállt egy másik ötlettel, másképp oldják akkor meg, de kivitelezhető módon, ami mondjuk kívülről nem olyan esztétikus, de belülről nem vészes és megoldást jelenthet. Ezekről van szó:

• 
• 

Mivel az ár így lényegesen kedvezőbben alakult, elfogadtam. Kifizettem a kért előleget, megegyeztünk egy körülbelüli időpontban a kivitelezésre, és vártam. Annyi kérésem volt, hogy még a fűtésszezon előtt legyen meg. Természetesen. Azt is kértem, hogy legalább két héttel a kivitelezés előtt szóljanak, mert szabadságot kell igényelnem, annak meg ennyi a minimum határideje. Jó. 

Szeptember közepétől elég gyakran kezdtem telefonálgatni. Ígérgettek. Halaszottak. Majd, amikor szeptember végén azt merték mondani, hogy majd csak novemberben tudnak jönni, akkor hisztériás rohamot kaptam. Így inkább bejelentkeztek október 18-ra. Eljőve eme nap, én felkészülten vártam a mesterembereket. Jöttek, elvitték a régi ablakszárnyakat, hogy hőszigetelt üveget tegyenek beléjük. Mondták, hogy két nap múlva visszajönnek, és megcsinálják a nagyobb munkát: az előszobai ablakokat. Ez a nap is eljövend. Készültem az érkezésükre: csináltam nekik munkaterületet (lebontottam az előszobafalamat, elpakoltam mindent az útból, stb.). Megjöttek szép nagy teherautóval és munkához láttak. Nekem meg keresgélnem kellett az államat. Az egy dolog, hogy maximálisan udvariasak és tisztelettudóak voltak, de még segítőkészek is! Leszedték nekem a régi, viharvert redőnyöket, hiszen útban voltak, oda tették, ahová kértem, és míg ők dolgoztak én lesikáltam azokat. A csengőm is útban volt, mert a régi ablakkeretre volt rögzítve. A munka végeztével felfúrták nekem a falra, a redőnyöket visszatették a helyükre, átfűzték őket és addig nem is mentek el, amíg rendesen nem mozgott mindegyik. Nem kértek semmit, úgy kellett egy kis üdítőt vagy kávét rájuk erőszakolnom. Tisztán dolgoztak, egyetlenegy kibontott ablaktábla sem tört el, mindet szépen egymásra tették és úgy bele a kukába. Ilyet sem láttam mostanában.. Egy szőnyeget és két lábtörlőt ott felejtettem az útban, ők szó nélkül összehajtották és elrakták az útból. Ami kevés szemét keletkezett, összeszedték maguk után. Körülbelül egy fél napot dolgoztak nálam, kifizettem a maradékot és elváltunk egymástól. 

Másnap elrohantam a közeli fatelepre, vittem méretezett rajzot és elmakogtam, hogy mit is akarok: takaróléceket kellett vennem, hogy eltakarjam a rögzítésre/szigetelésre használt ún. purhabot. Isteni szerencsém volt, hogy egy nővel kellett tárgyalnom: nagyon empatikus volt, és értette, hogy mit akarok! Megnyugtatott, hogy nem fog a földhöz verni az összeg, és hogy másnap délelőttre meg is lesz. Megnyugodtam, mentem a festékboltba, hogy megvegyem a kedvenc lazúromat. A festékboltban kisebb pánikrohamot kaptam: megszüntették a lazúrom gyártását. Helyettesítője nincs. Jesszusom!!!! De kiderült, hogy a vastaglazúrjából még van pár doboz. Huhh, megkönnyebbültem. Bevásároltam, hazamentem, lekezeltem alapozóval a fát, és vártam a másnapot, hogy hívjanak a fatelepről. Másnap reggel bevillant, hogy uramisten, rossz méreteket adtam meg! Hát én csak azt mértem le, amennyi rést el kell takarnom, de nem számoltam hozzá, hogy valamihez rögzítenem is kell!!!! Mint az őrült, ki letépte láncát hívtam a fatelepet, hogy baj van! Most egy férfival beszéltem, aki megnyugtatott, hogy még nincs levágva, módosíthatok. Mondom, akkor módosítsunk! Megadtam az új méreteket. Az úr a telefonban mondta, hogy három hét múlva kész is lesz. MIVAN????!!!! Tegnap mára ígérték! Az nem lehet. De-de! Sikerült meggyőznöm, mondta, hogy akkor jó, még ma kész lesz. Alig egy óra múlva hívott a hölgy, akivel előző nap egyeztettem, hogy mehetek. Hurrá! De azért rákérdeztem, hogy hogy ilyen gyorsan..? Óh, hát már tegnap levágatta nekem a fiúkkal, csak nem volt ideje szólni, most jött vissza a melóhelyére és én voltam az első gondolata. Hm... Ekkor megkérdeztem, hogy ők a kollégákkal nem szoktak beszélgetni...? Miért? - kérdezte. Elmondtam, hogy közel egy órával előtte beszéltem a kollégájával, merthogy bizony elmértem. Erre kicsit felmérgelte magát ez a drága asszony, mondta, hogy jó, akkor viszont várnom kell, majd hív. 

Becsületére legyen mondva, hogy kora délután hívott is, hogy mehetek. Mentem, nem győztem elnézést kérni és hálálkodni. El kellett hoznom az összes levágott lécet, már az sem érdekelt, hogy duplán fognak számolni - nagyon be akartam fejezni a munkát, mert a feje tetején állt már minden idebent a házban. És láss csodát! Nem kellett dupla árat fizetnem! Ennyit ér, ha egy nő egy másik nővel tárgyal... 

Mindent megcsináltam: méretre vágtam a léceket, lefestettem a keretet, majd várnom kellett, mert a lazúr lassan száradt. Szombaton rámentem még egy réteggel, vasárnap kitakarítottam, és azóta élvezem a meleget. Milyen szerencse, hogy rászántam az időt a maszkolásra! Így az ablak és a párkány nem is lett festékes. Csak minden körülöttük. Belekerült egy kis időbe, néhány rongyba és pár deci oldószerbe, mire felszedtem a festékfoltokat mindenhonnan. Még jó, hogy szeretem a szagát... 

Jelenleg még csak a cserépkályhával fűtök, de érezhetően más a klíma a házban. És a függönyök sem mozognak már a ki tudja honnan érkező fuvallatokra, mint korábban. Mert már nincsenek is fuvallatok, hála az aranykezű mestereknek. 

Ilyen lett: