Kerítéscsere

Én kis balga, arra gondoltam, hogy a tavaly kapott prémiumomat kerítéscserére fogom költeni. Nyilván tudtam, hogy ez majd csak idén lesz kivitelezve, de még tavalyi áron szerettem volna hozzájutni az anyaghoz (famintás trapézlemez), ezért szépen lefotóztam a kerítésemet, pontosan beméreteztem és elmentem a sokak által javasolt gyártóhoz. Ők megnézték, újraszámolták az általam megadott méretek alapján és mondtak egy összeget (meglehetősen barátságosat, tegyük hozzá). Kifizettem, de mondtam, hogy majd csak jövőre (tehát idén) kellene, de még tavalyi árakon. Mondták, hogy semmi akadálya, szóljak pár nappal előtte, hogy mikorra gyártsák le. Gondoltam, hogy tavasszal azért már csak esedékes lenne, ezért április első hetére időzítettem: kivettem egy hét szabadságot, hogy jelen lehessek, segíthessek (szegény ember vízzel főz - inkább én dolgozom, semmint még egy napszámost fizessek). 

Előtte jöttek a melósok és függőlegesbe állították a régi oszlopokat, hogy tömörödjön, mire jönnek belemezelni a fix elemeket - a kétszárnyú kapu helyett tolókaput akartam, mert gyűlöltem nyitogatni a dögnehéz kapuszárnyakat, és különben is. Újra meg nincs pénz, azzal dolgozunk, amink van.

Tudtam, hogy betonozni kell, ezért jó előre szóltam, hogy nekem se talicskám, se betonkeverőm. Úgy gondolom, hogy én ezzel tisztáztam a felállást. Tavalyról még maradt cement és sóder, víz meg csak lesz a csapból a betonozáshoz... Előre dolgoztam: alapozóval lefestettem a tartóvasakat. Sosem értettem, hogy az emberek hogy bírják nézegetni azt a gusztustalan rozsdavörös alapozófestéket?! Van, aki szereti a szürkét is - végig erre gondoltam, míg keresgéltem normális színű alapozókat (nincs belőlük sok, mert a gyártók azt feltételezik - rosszul! - hogy úgyis lefestik még zománccal is a fémeket az emberek), mert ez ment leginkább a lemez seszínű hátoldalához. Egyébként azt sem értem, hogy sokan miért belülre teszik a mintát? Hát hogy néz az ki az utcafrontról?!

Első két nap flottul ment minden: én etettem-itattam a népet, kéz alá adtam a szerszámokat, stb, amikor is kiderült, hogy bizony elmérték a szükséges lemezmennyiséget - kevés lett. Én meg agyfaszt kaptam. Rohantam vissza a gyártóhoz, és csak imádkoztam, hogy áprilisban még meglegyenek a beméretezett fényképek! Hála Istennek rendben van a cég könyvelése, szép kis aktám lett, minden benne volt. Az irodában lévő fiatal lányka villámgyorsan átszámolta, és megállapította, hogy ez bizony rosszul lett kiszámolva. Nem mondja?! Nohát, sose vettem volna észre... Átszámolta, megmondta, hogy mennyi kell még. Zárás előtt voltunk úgy egy órával. Mondtam, hogy ez nekem most nagyon kell, mert ott állnak a melósok, és tennék fel. Gyorsan legyártották nekem, kaptam némi kedvezményt is fájdalomdíjként, be is pakolták nekem az autóba, másnap ráér kifizetni. Ejha! Le a kalappal! Hazaszáguldottam, kipakoltunk, a fix kerítéselemeket gyorsan meg is csinálták nekem. Jöhet a tolókapu gondoltam én.

Szereztem zsaludeszkát, haza is szállítottam, kezdődhet a betonozás. Igen ám, de a jóemberek kitalálták, hogy ők nem tudnak hozni betonkeverőt, és hogy a sóder is kevés lesz... Bazzeg. Muszáj volt ezt az utolsó pillanatban? Hiszem most vagyok szabadságon az Isten szerelmére! Végigkérdeztem minden ismerősömet, hogy tudnak-e segíteni, nyilván senki sem tudott. Addig-addig kutakodtam, míg csak találtam betonkeverőt-talicskát, hogy mehessen a munka. De ezzel csúsztunk egy hetet, így a szabadságomat követő hétvégén kezdtek hozzá az ásáshoz, betonozáshoz. Aminek ugyebár kötnie kell, tehát még pár nap. És közben már az eső is kezdett cseperegni (hurrá, vége az aszálynak!) - vagyis csúszás van. És mivel a jóemberek máshol is fusiznak, inkább oda mentek - újabb csúszás. Végül eljutottunk oda, hogy a kétszárnyú kapu össze lett hegesztve, a görgők legyártva, kapu fixre rögzítve - de addig nem lehet belemezelni, amíg meg nem veszem a zárat, mert anélkül csak az nem jön be, aki nem akar. Kétszer meg senki sem akar dolgozni: az nem volt opció, hogy lemez fel, aztán majd levesz, amikor megvan a zár. Viszont én közben elég rendesen legatyásodtam, meg kellett várnom a májusi fizetésemet. Ezért hetekig álltak kint a járművek az utcán, a kertem olyan volt, mint egy építési terület - megint. Pfúj. 

Tegnapra végül kész lett minden. Már csak némi kertrendezés van hátra, és akár élvezhetem is, hogy nem bámészkodnak a jóemberek befelé. :) Néhány hét, és jön a kályhásember átrakni a cserépkályhámat, az asztalos ablakot vág a konyhámba, tehát kvázi kezdődik minden elölről. :( És ismerve magamat, az is fog még számos témát adni nekem. 

Ilyen lett egyébként: 

Az első képen látható diófa télen megboldogult. Idén ő fogja nekem a meleget biztosítani.