Két napja interjúztatok a munkahelyemen. A társadalom hogy is mondjam inkább alsóbb rétegéből válogatjuk a dolgozóinkat. Már lassan hozzászokom a kelet-magyarországi munkamorálhoz, de azért még meg tudnak lepni.

Nálam a menet a következőképpen zajlik: röviden, tömören elmondom a munka milyenségét, addig senkinek sem engedem, hogy hozzákezdjen az adatlapok kitöltéséhez. És amikor a mondókám végéhez érek, akkor vagy marad a jelölt, vagy elmegy. És sajnos a legtöbb esetben elmegy. Mert büdös a munka. A segélyből jobban meg lehet élni, és még fel sem kell kelni hozzá...

Számos emberi nyomorúsággal találkozom. És nem értem, hogy akkor miért nem akarnak dolgozni???!!! Történt, hogy egy helyes fiatal lányka jelentkezett, fogadkozott, hogy ő aztán a munka hőse, stb. Szimpi volt, felvettük. Írd és mondd: egy - azaz egy!!!! - napig dolgozott. Majd köd előtte, köd utána... Három másik kolléganőjét hagyta szarban, akiknek az ő munkáját is el kell látni. A telefonját nem veszi föl, elérni nem lehet.

Természetesen megszüntettük a szerződését. Csak rosszul esik, hogy megvezetett. És hogy esetleg más nyomorult elől vette el a helyet.

És most megint jönnek - csőstül - a lehetséges jelöltek. Akik aluliskolázottak, képzetlenek, szerencsétlenek. És finnyásak. Dolgozni nem akarnak és keveslik a minimálbért. És okoskodnak. Nekem meg már a második napomat cincálják szét, az agyam már olyan, mint a szita.

Volt olyan - férfi - jelentkező, aki az egészen leegyszerűsített magyarázatomat sem bírta befogadni. Ott már kicsit türelmetlen voltam.

És a lexebb, amitől dührohamot kapok: a hirdetésben benne volt, hogy 8-16-ig érdeklődjenek. Naná, hogy már reggel hét óra előtt csörögnek - épp indulnánk a gyerekkel otthonról, rohanásban, idegeskedésben - és "természetesen" még este fél hétkor is zaklatnak telefonon. A céges mobilomat kikapcsolni nem lehet, mert bármelyik dolgozónak bármelyik munkaterületen lehet baja, elérhetőnek kell lennem. A hívásokat ily módon szűrni nem tudom.

És amikor szóvá teszem az olvasási-értelmezési képességek hiányát, még a jelentkező van felháborodva.

De mindig tanulok. És örülök, hogy lyuk van a s...en és szelel, ahogy szokták mondani... Nekem legalább van munkám, szeretem is, és nem finnyáskod-(hat)ok... :-)