Figyelem, most párkapcsolati problémákat próbálok meg boncolgatni! Akit nem érdekel, most kapcsoljon el... :-)

Tehát: adott egy férfi-nő kapcsolat (nem kell találgatni, hogy vajon kié, elég általános lesz, mindenki magára/a párjára ismerhet benne). Mesésen indul, mint ahogy az a párkapcsolatoknál már lenni szokott. A két fél kezdi megismerni egymást, kezd egyre többet mutatni magából.

És ahogy ez ilyenkor lenni szokott: jönnek a problémák is. Attól függően, hogy a két fél milyen korú, a problémák milyensége is változó. És annak megoldása is, tolerálása is. Természetesen sok tényező is szerepet játszik a koron kívül: milyen jellegű a kapcsolat (titkolt vagy nyílt), hanyadik a feleknek, volt-e előtte hosszabb kapcsolat (esetleg házasság), együttélés, stb.

Vegyünk egy konkrét példát: férfi válás után, felesége elhagyta, másnak szült gyereket. A férfi egyke, meglehetőst önző. És sebzett lelkű, haragtartó. Vágyik a kapcsolatra, mondhatni kapcsolatfüggő. Ugyanakkor - önzősége folytán - kevésbé figyel a partnerére. A nő addig kell neki - és addig rajongva szereti is! -, amíg más elfoglaltsága nem akad. A férfi szabadúszó (vagyis nincs kötött munkahelye, azt csinál, amit akar, meg amit a lehetőségei engednek mint pénzkereseti forma), így nemigen ismeri a társadalmi kötöttségeket.

A nő: vezető beosztású, mondjuk munkamániás, állandó bizonyítási kényszerrel, elképesztő teherbírással, szerteágazó figyelemmel. Végletes személyiség. Imád gondoskodni, de utálja, ha elvárják tőle. És nem bírja, ha parkolópályára helyezik a kapcsolatban. Szereti, ha érzelmileg függnek tőle, és szeretne felnézni a FÉRFIRA. (úgy általában véve). Ja, és ami fontos: rendkívül gyanakvó, már-már a rosszindulatúságig. Ugyanakkor - bármennyire is ellentétes a két dolog - hiszékeny is; nagyon akar hinni a párjának (megint csak általánosságban véve az aktuális párt).

Összegezve elmondhatjuk, hogy a két fél már megjárt mennyet és poklot, együtt és külön is. Mindkettőnek volt már élete a másik előtt, hoztak onnan sebet rendesen, amit időnként a másikon próbálnak megtorolni, revansot venni.

A férfi képtelen a kompromisszumra. De képtelen a nő nélkül is élni, bár a vitáik alkalmával azért hangoztatja, hogy neki ez nem kell, ő ezt nem bírja, stb. De néhány nap szünet után ismét ott van a nőnél, mert hiányzik neki, de piszkosul. És a nő már alig várja, hogy visszafogadhassa.

De a férfi képtelen a bocsánatkérésre. Pedig a nőnek ez kell. Alig várja, hogy megbocsáthasson! De a férfi gőgös, nem kér bocsánatot. A nő lelke pedig egyre sebesebb és kérgesebb lesz. Már egyre rövidebbek a békés időszakok, egyre hosszabbak a szünetek. Csak a vak nem látja, hogy zsákutca a kapcsolatuk. Talán ők látják is, de folyamatosan a másiktól várják, hogy lépjen.

Fontos tény: a nő tud egyedül élni. A férfi nem. A nő nem társfüggő. Inkább magának való.

A nő ki nem állhatja a férfi egyik barátját. Nem tiltja tőle a párját, de nem szereti, hogy az ő idejéből vannak együtt. Egyszer régen kompromisszumot kötöttek: a férfi jó előre szól, hogy ha programja van a nemszeretembaráttal, hogy a párja is szervezhessen magának programot. De ez persze a valós életben sosincs így. A pasi ad hoc jön-megy, a nő nem tűri. És borul a bili: hétközben újabb "kanbuli" egyik  napról a másikra szervezve. A nő nem tiltakozik - nem is tehetné. Csak annyit kér, hogy este kilencre jöjjön haza az ember.

Na, azt már nem! Mi az, hogy egy férfinak megmondják, hogy mit csináljon?! Még mit nem! A nő erre fáradtan csak annyit mond: ha este kilencig nem tudsz hazajönni, ne is gyere többé.

Nem azt kérte, hogy ne menjen, csak annyit, hogy ésszerű időben (és ez nála ezek szerint este kilenc óra - hétköznap!) jöjjön haza. Hiszen akkor még minimum egy óra hossza élménybeszámoló (amit egy kapcsolatépítő kompromisszumkész asszony akkor is végighallgat, ha a háta közepére kívánja a résztvevőket...), majd a csörömpöléssel járó fürdés, satöbbi és másnap ugye neki dolgoznia kell... És egyébként is rossz alvó már egy ideje, kell a tökéletes csönd a pihenéséhez.

A férfi erről hallani sem akar. Majd jön, ha ő jónak látja. És itt kérte a párja, hogy inkább most rögtön zárják rövidre az egész viharvert kapcsolatukat. Cuccok visszaadásával, kulcscserével, ahogy ilyenkor az lenni szokott. És a férfi már csak dacból is rögtön belemegy.

Két felnőtt, megtépázott ember. Egymásrautaltasággal, némiképp már összecsiszolódva. De mert nem engednek, inkább szenvednek. A nőnek már régóta mondják, hogy ne hagyja magát tönkretenni, inkább lépjen ki a kapcsolatból. Úgy tűnik, most lesz elég ereje hozzá.

Közeleg a Valentin-nap. Én sajnálom őket, ha tehetném, segítenék rajtuk. Így benneteket kérlek, hogy osszátok meg a véleményeteket, adjatok tanácsot. Minden vélemény számíthat, még a fikázó is.