Történt, hogy újra gondom volt a riasztóval. Nem is igazán a riasztóval, hanem a kapuautomatikával, szabadságolta magát. Felhívtam az igen kézséges szerelőt, aki megadó sóhajjal állt ismételten rendelkezésre. Bár megint hozzátette (mint eddig  minden alkalommal), hogy nem tett túl jót a rendszernek a legutóbbi ollós akcióm...

És ahogy az lenni szokott: mire kijött, a probléma önmagától megoldódott: újra működött minden. A szerelő (aki nagyon jó fej egyébként!) kérte, hogy ne fussam a fölösleges köröket holmi alibi hívással, inkább áruljam el, hogy mit akarok tőle... :-D

Én bizonygattam, hogy dehogyis, miből gondolja, meg különben is. Leültettem, megkínáltam kávéval, viccelődtünk, amikor egy furcsa, éles, visító hangot hallottunk a közelből. Mondtam: "ha! ugye, hogy a riasztó..!" Odatelepedtünk a központi egységhez, hátha halljuk a hangot, mert a szerelő szerint, ha hang van, fény is kell hozzá.

És lőn: meredten bámultuk az LCD kijelzőt, hang volt, fény nem. És a hang nem onnan jött... Hanem a kazán felől. Megvizsgáltuk, és mit tapasztaltunk: a kazán leállt, a hibajelzők világítottak.

Rosszul is lettem. Decemberben volt először javítva a kazán (5 éves), mindjárt ötvenezer forintomba került. Tudtam, hogy ennyit nem tudok újra kifizetni. Próbáltam újraindítani, nem sikerült. Az a visító hang újra hallatszott. Kész voltam. A szerelő próbált megnyugtatni, kérte, hogy ellenőrizzem, van-e egyáltalán gáz.

Ellenőriztem. Nem volt. Ha lehet, még jobban kétségbe estem. Kirongyoltunk a gázórához, el volt zárva!!! Eddig még nem sikerült kiderítenem, hogy ki és hogyan zárta el, de most nem is ez a fontos.

Visszaállítottunk mindent, kazán duruzsolt, örömbódottá. De a sípolás időről-időre ott volt. Tudtam, hogy a kazán a végét járja. A szerelő (aki nem gázkészülék-szerelő), mindenben segíteni akart, csak hogy végre nyugodjak meg. Átnézte a termosztátot, kitakarította, a vezérlőegységet programozta (rádióvezérlésű), mindent, csak szűnjön meg a sípolás.

Nem szűnt meg. De lassan-lassan megnyugodtam, talán meg is szoktam a hangot. Egyszer ugyan jeleztem, hogy én nem a kazán felől hallom a hangot, de mivel nem túl jó a hallásom, nem vettük komolyan.

Éjszaka is sípolt. Nem tudtam aludni. Halálra voltam rémülve. Másnap (hétvége lévén) a fél napomat azzal töltöttem, hogy próbáltam rájönni mikor és vajon miért sípol a kazán. Kihúztam, visszadugtam, kikapcsoltam visszakapcsoltam, automatára vettem, vissza kézi vezérlésre, a sípolás nem szűnt meg. Feladtam.

Majd egyszer csak pont a kazán mellett voltam, amikor újra hallottam a hangot. És felismertem!!! A szénmonoxid-jelzőm volt!!! Merült az eleme, és azt jelezte. Nincs rá szó, hogy mennyire megkönnyebbültem. És potyogtak a könnyeim a röhögéstől. Ugyanis tényleg nem a kazán felől jött a hang!

Körtelefon mindenhová, hogy meg lehet nyugodni, minden oké. A szerelő kérte, hogy vegyem számba az ilyen kütyüket a házban, hogy következő alkalommal (ha lesz ilyen) már tudjuk, mit kell keresni...

És a véletlen? Ha nincs a sípolás, csak késő este veszem észre, hogy valaki garázdálkodott a gázórámnál. Amikor már esetleg nem tudok segítséget kérni (aznap a párom szabadnapot kért - tanult, nem jött haza).

Talán ma kiderül, hogy az volt-e, akire gyanakszom.

Tehát: véletlenek igenis vannak!