Jobb, mint tintával papírra vetni. ;-)

Emberség

2009/03/31. - írta: kekecke

Visszatért - na jó: kezd visszatérni - az emberekbe vetett hitem.

Történt, hogy nemrégiben kocsival mentem az egyik igen forgalmas főúton, ami mellett rendkívül közel van egy kerékpárút, amit leginkább gyalogosok használnak.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy test fekszik keresztben a kerékpárúton. Melléértem, lassítottam, kiszóltam, hogy jól van-e, hívjak-e segítséget. Nehezen emelte a fejét az illető (idős férfi volt). Botot és szatyrot láttam nála. Megállítottam a kocsit, vészvillogó ki - marhára cidriztem, hogy letolják-e az útról, elég veszélyes útszakasz -, és kiszálltam, hogy segítsek.

A bácsi közölte, hogy marhára berúgott, nem bír felállni. A szatyrában egy műanyag palackos bolti bor volt - naná. Elég nagy testű volt az öreg. És nagyon kedves. Nem tudott felállni, mert térdprotézise volt, én meg nem voltam elég erős hozzá, hogy felállítsam. Otthagyni nem mertem, mert orientálódni nem igazán tudott, és féltem, hogy kikúszik a főútra.

Körülöttünk jöttek-mentek az autók. Elég félelmetes volt. Nem tudtam mit tenni, felhívtam a mentőket, hogy jöjjenek. A lakott település határában voltunk, a bácsi a kábé 300 m-re lévő szociális otthonba igyekezett haza, a borával. Ezt el is mondtam a mentősöknek, éreztem, hogy mosolyognak.

Kérték, hogy várjam meg őket. Nagyszerű, gondoltam, ez még minimum fél óra. Közben az eső is csepergett, fáztam. Próbáltam összeszedni a bácsit, mert nagyon nem akarta, hogy a mentősök elvigyék. De nem sikerült talpra állítanom.

És ekkor csoda történt! Érkezett egy furgon, megállt az autóm mögött (jelentős sor torlódott fel, a szembejövők miatt nem tudtak kerülni), két igen fiatal srác kiszállt, és kérdezték, hogy miben segíthetnek. Gyorsan vázoltam az eseményeket.

És a két srác az öreg hóna alá nyúlt, piheként felkapták, talpra állították. Kezébe nyomták a botot és visszaültek az autóba, majd elhajtottak. Megköszönni sem volt időm, olyan gyorsak voltak!

A bácsi esküdözött, hogy innen már hazatalál. Megkérdezte a nevem, és köszönetet mondott. Én megvártam, hogy valóban tud-e egyenesen menni. Tudott. Lassan ugyan, de botorkált az otthon felé.

Felhívtam a mentősöket, és szóltam, hogy ne jöjjenek, úgy tűnik megoldódott.

Pár napja láttam az öreget ugyanazon az úton sétálni egy másik bácsival. Józan volt...

Címkék: ezmegaz
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkiselet.blog.hu/api/trackback/id/tr781036854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

EdinaEdina · http://edinaoldala.blog.hu/ 2009.08.13. 12:04:02

Ki tudja, hányan mehettek már el mellette, mire te észrevetted őt ...
süti beállítások módosítása