Csak úgy kiírnám már magamból. Nehéz a helyzet mindenhol, nálunk is. A tulajdonos egy tapló, úgy bánik az emberekkel, mintha a személyes rabszolgái lennének, majd megsértődik-meglepődik, ha azok veszik a kalapjukat, mert ebből még ők sem kérnek. És mennyire irigylem a bátorságukat!
A cégnél, ahol dolgozom, elég nagy a fluktuáció. És ez zömmel a tulajdonos számlájára írható. Arra, ahogyan viselkedik, bánik az emberekkel - velem is, persze. Az egyszerű "mezei" munkatársak elvesztése persze nem gyötri meg annyira, mintha egy adminisztratív területen dolgozó hagyja ott. És most biza ez történt. Méghozzá a saját fegyverével támadt a kolléganőm a főnökünkre.
Tudvalévő, hogy ha valakit el akar távolítani a tulaj, akkor "természetesen" csak az utolsó pillanatban tudatja a mit sem sejtő dolgozóval a döntését, nehogy az elmenjen táppénzre, vagy egyéb turpisságon törje a fejét. Megtalálja az utódját, távollét alatt betanítattja, aztán jöhet a lapátdíj. És most az én tanult, okos kolléganőm ugyanígy tett. És nagyon irigylem a bátorságáért, a tartásáért. Csakhogy neki még nincs utódja, mivel távozása derült égből villámcsapásként érte a főnököt.
Ő is ráébresztett, hogy nem minden a pénz. Én már nagyon régóta - de egy fél éve már biztosan - nem érzem itt jól magam. A munkát továbbra is szeretem, de már nem csinálom olyan lelkesedéssel, mint korábban. Már csak a kötelességtudat tart itt leginkább. Én is mozgolódom persze, próbálok új helyet találni, de ez mostanság szinte lehetetetlen. Ezért inkább itt vagyok még mindig, holott utálom a légkört. Valami lökésre várok, azt hiszem.
És közben játszom a képmutatót, amit szintén utálok. Tudom, hogy a főnököm tudja, hogy én is elpályázom, azt is tudom, hogy ő ezért büntetni akar engem. Pénzmegvonással. És azt hiszem, az lesz az a bizonyos utolsó csepp a pohárban.
De félek, hogy mi lesz velem. Diplomásként, speciális gyakorlattal, nem pályakezdőként (vagyis nem vagyok már bakfis) kinek fogok kelleni?
De akkor sem akarok megalkuvó lenni. Egyre kevésbbé tudok ugyanis tükörbe nézni...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.