Gondolom ezzel a posztommal sem leszek népszerű, de kit érdekel... :-)

Történt, hogy nemrégiben ismét új munkahely után kellett néznem. Van ilyen, a mostani helyzetben egy vagyok a sok közül. A lehetőség meg igen gyér. Így kapva kaptam az egyetlen kínálkozó ajánlaton, bár minden érzékszervem tiltakozott ellene.

Egy pénzügyi tanácsadó cég keresett meg, hogy tanuljam ki náluk a szakmát, mert az milyen jó lesz nekem. Természetesen az összes ismerősöm le akart beszélni róla (hülye vagy! Ügynök akarsz lenni?! stb.), így hát belevágtam, csakazértis.

Novemberben indult a "képzés", elég sokan voltunk. Minimumkövetelmény volt a diploma, ez egy ideig elaltatta a gyanakvásomat. Minden csütörtökön és szombaton voltak a képzések, de elég komolytalanok voltak. Közben természetesen dolgozni is kellett, hogy a gyakorlatban is megtanuljuk a "szakmát". Mert ez egy szakma ám! OKJ-s meg minden! Mondták ők. Egy 35 éves nem Magyarországon született senkiházi, meg egy már nyugdíjas beképzelt vén majom tartották az előadásokat. De az idősebb olyan szinten volt irritáló, hogy a végére egy embere sem maradt...

Ugyanis a két ember felosztotta maga között a becserkészett jelöltetek, hogy ki melyiknek lesz a "mentora" - milyen divatos szó manapság, hála az X-faktornak. :-) Nos, az öregnek nem maradt egy sem, mert otthagyták, átpártoltak a fiatalabbhoz. Aki elsőre nagyon agilisnek és sikeresnek tűnt mindannyiunk számára. Engem mondjuk nagyon zavart, hogy folyton megerőszakolta a magyar nyelvet, időnként suk-sükölt, meg nákolt, amitől mindig összerezzentem. Végig arra gondoltam, hogy ha ezt az embert elviszem az ismerőseimhez, az engem fog minősíteni...

Mert természetesen ez is csak arról szól, hogy miként tudják a gyanútlan emberek kapcsolati tőkéit kihasználni. De nem igazán erről akarok írni. Hanem inkább arról, hogy volt itt mézesmadzag dögivel. Hogy milyen jó lesz nekünk, hogy élhetünk, mint Marci hevesen, hogy ez a szakma krémje, hogy mi nem ügynökök, hanem TANÁCSADÓK leszünk, blablabla.

És hogy a jutalék, na az meg milyen sok lesz! Csak hát ahhoz nem elég ám az alapképzés! Ahhoz még sokat kell tanulni és teljesíteni! De mennyire meg fogja ez érni a végére, majd meglátjuk. Stb.

Négyen maradtunk az alapvizsgára, ami természetesen Budapesten volt, mert ott van a cég központja. Nálunk csak egy koszos kis 10 négyzetméteres irodát bérelnek, egy matricával megjelölve Európa legsikeresebb pénzügyi tanácsadói cégét... Istenem, hogy lehettem ilyen idióta, hogy belementem!

Na mindegy. Az alapvizsga piskóta volt. Majd az első "szakképzés" jött, amikorra azért már a többiek is másképp álltak a dologhoz - senki sem volt hajlandó összetörnie magát, hogy a minimumszintet teljesítse. Már csak azért sem, mert kötelező volt minden hétvégén Budapestre menni a képzésekre - természetesen saját költségen... Így csak a vizsgát tehettük le, a jogosultságot nem szereztük meg a magasabb jutalékhoz. Ami azt jelentette, hogy addig, amíg a nem teljesítettük a bizonyos számú "pénzügyi felmérést" vagy a bizonyos értékű szerződéskötést, addig maradtunk a semmi kis alapjutaléknál. És ezt a mentor még meg is fejelte azzal, hogy feljebb tette a lécet. És ezt ő csak utólag volt hajlandó közölni. Vagyis: szinte biztos volt, hogy adott időre a büdös életben nem jön össze a minimumszint.

És itt kezdődött a sokadik probléma: ki mertem kérni magamnak. Hogy mi az, hogy utólag és egyoldalúan módosít megállapodást?! Eddigre már nekem megvolt minden, ami ahhoz kellet, hogy a cég kifizesse a jutalékot: vállalkozói kiváltva, vizsgák letéve, stb. A könyvelő ugyan figyelmeztetett, hogy legyek óvatos, ez a cég szeret későn fizetni, de nem akartam elhinni. Persze, hogy neki volt igaza! Egy csomó elmaradt jutalékom ragadt bent a világhírű precíz pénzügyi cégnél... És pont karácsonykor!

Sebaj, megnyugtatott a mentor, hogy majd a következő kifizetésnél azt is megkapom. És itt jött a feketeleves: mivel belegázoltam a beteg kis lelkébe azzal, hogy ki mertem kérni az egyoldalú megállapodás-módosítást, nem engedte leszámlázni a jogos jutalékomat, csak a felét. Na, itt már nem voltam úrinő: ráborítottam az asztalt. Szinte szó szerint.

Majd felnyomtam mindenhol. Leginkább az ő főnökénél. Ugyanis még novemberben odaadtam neki az összes fontos iratomat, hogy nézze át, hogyan lehetnék sikeresebb pénzügyi vonalon: a lakáshitel papírokat, az autóhitel papírokat, életbiztosítási kötvényt, stb.

Három hónapon keresztül SEMMIT sem csinált vele. Jó reklám ez a cégnek, mi? És mivel közöltem, hogy innentől fogva még csak egy levegőt sem vagyok hajlandó ezzel a nem magyarral szívni, így segítséget kértem a papírjaim visszaszerzéséhez. Ugyanis bosszúból nem volt hajlandó visszaadni! Hát velem ne kekeckedjen egy ilyen kis senkiházi! Sikerült annyira lejáratnom, hogy tegnapelőtt mindent visszaküldött postán. Kíváncsi vagyok, vajon mindent sikerült neki lemásolnia, hogy visszaélhessen vele? Kis pondró...

Behazudott magának egy faipari mérnöki diplomát. Egy másik "sorstársamnak" meg pszichológus diplomát. De persze az anyanyelvén kívül semmilyen idegen nyelvet nem beszél. Bár lehet, hogy ahonnan ő jön, ott nincs szükség nyelvtudásra a diplomához, ki tudja..?

És közben mindenkit ócsárol a háta mögött. Tipikus oszd meg és uralkodj módszer. Undorító kis féreg. És sajnos a legtöbb "tanácsadójuk" ilyen. Már akivel én találkoztam.

Emberek: óvakodjatok az AWD-től!