Amik időnként szórakoztatók, időnként kétségbeejtők, időnként meg dühítők. Egy légitársaság telefonos ügyfélszolgálatosa vagyok. A munka szellemileg nagyon megterhelő, de én valamiért nagyon szeretem. Óránként kb. 15-17 hívást kell tudnunk lebonyolítani, a hívásokat minden esetben dokumentálni kell, és mivel minden hívást rögzítenek és randomszerűen visszahallgatnak, a szabályokat be kell tartani.

És ez néha nagyon nehéz. Az emberi ostobaság és agresszió néhány olyan példájával találkozom nap-mint-nap, hogy az elképesztő, sokat kivesz az emberből. Vannak utasok, akik eleve a magas C-n kezdik, holott ők kérnek szívességet, vannak, akik zokognak (hátha bejön - sosem jön be), vannak, akik a beszélgetés ideje alatt hergelik fel magukat.

Legutóbb hívott egy hölgy (brit nemzetiségű), hogy a férje nevében telefonál. Hát, ez az adatvédelmi törvény miatt eleve bukó. De mivel az elején csak általános dolgokról beszélt, nem zavartam el. Majd közölte velem, hogy a férje magas vércukra miatt - aki amúgy mint tőle megtudtam 12 éve inzulinos cukorbeteg - a reptéren büntetést fizettetett vele a nagyon goromba reptéri alkalmazott.

Megkérdeztem tőle, hogy vajon mi az összefüggés a büntetés fizetése és a magas vércukor-szint között?! Bizonyára csak én értettem félre valamit... De nem: a hölgy a férje egészségi állapotára hivatkozva óhajtotta visszakapni az amúgy jogosan fizettetett büntetést. Próbáltam elmagyarázni neki az ÁSZF-et, ami amúgy a honlapon is ott van, feketén-fehéren kimondva, hogy beszállókártya hiányában az utazást csak reptéri díjtétel befizetése után lehet megkezdeni.

De az ő férje cukorbeteg! Na és? Ha nem elég egészséges az utazáshoz, ne utazzon. Ha elég egészséges a repüléshez és nincs beszállókártyája, fizessen. Tiszta sor. Na, itt már én is modortalan lettem a hölgy szerint.

Perceket vett el az életemből, hogy megértessem vele, hogy a reptéri személyzet szabályszerűen járt el. Erre jött a várható fordulat: a felettesemmel akart beszélni. Előre tudtam, hogy ez lesz, és a várható reakcióra is számítottam (ami be is jött), amikor közöltem, hogy ez nem lehetséges. MI AZ, HOGY NEM KAPCSOLOM NEKI A FŐNÖKÖMET???!!!

Akkor még viszonylag higgadtan elmagyaráztam neki, hogy ez csak akkor lenne lehetséges, ha lenne élő foglalása és átmenne a biztonsági ellenőrzésen. De mivel nem az ő, hanem a férje foglalásáról van szó, így nem továbbíthatom a hívását. Erre ő: de a férjének van érvényes foglalása.

Nagyszerű. Megragadta a lényeget... Akkor már én is átmentem szemétbe: mondtam, hogy semmi akadálya, adja a férjét. DE A FÉRJEM A REPÜLŐTÉREN VAN!!!! Hát, ebben az esetben sajnos nem tudok segíteni... :-P

Megadtam neki az ügyfélszolgálat összes elérhetőségét, ahol panaszt tehet. Újra bemutatkoztam neki, hogy tudja, kire kell majd panaszkodnia.

Még sértegetett egy darabig, majd hozzátette, hogy nem tetszik neki a hangszínem. Na itt már majdnem beleröhögtem a telefonba... Mondtam neki, hogy ezen sajnos nem tudok segíteni, mivel I WAS BORN WITH IT... :-P

Közel hét percnél le kellett tennem a telefont, mert nem haladtunk sehová. Minden információt átadtam, amit kellett, de nyilván ez nem volt kielégítő a számára. Így járt...

De vannak olyanok is, akik alkudozni próbálnak, hogy amit kérnek, azért ne kelljen annyit fizetni. Kész agyrém. Nem egynek már mondtam, hogy ez itt nem a piac, ahol alkudozni lehetne...

Még majd jövök további gyöngyszemekkel.