Leszámolás

Tudom, kicsinyes, meg minden, de akkor is: ez az én életem.

Már írtam korábban, hogy nem szeretem a társam nagyobbik gyerekét. Van ezzel így más is, ebben még nincs semmi meglepő vagy szokatlan. De már nagyon unom, hogy folyamatosan engem aláz, gyaláz olyanoknak, akik nem is ismernek, még soha nem találkoztak velem.

Félretájékoztatja őket, egy-két megnyilvánulásából az is kiderül, hogy az, amit ő tényként kezel, köszönő viszonyban sincs a valósággal. Ami időnként már csak azért is ijesztő, mert a saját családtagjairól is vannak fantazmagóriái, amiket tényként tálal tovább, és ezek bizony rossz hatással is lehetnének adott esetben.

Tehát: úgy döntöttem, hogy kiiktatom az életemből egyszer-s-mindenkorra. Nem lesz egyszerű művelet, de én elég alapos és kitartó vagyok. Nyilván még jobban fog gyűlölni - ha ez egyáltalán lehetséges még - de legalább leszáll rólam, ebben bízom.

A tisztelet nem jár automatikusan, tudom, Ki kell érdemelni. Úgy tűnik, én nem érdemeltem ki az övét. Mondjuk: ő sem az enyémet. De legalább elérem, hogy féljen tőlem. Így talán kevesebbet hazudozik rólam. Már megvan a szájkosár, csak rá kell tenni.

Szépen kivárom, amíg jön a megfelelő alkalom. Addig is élem tovább az életemet, ami jelenleg nem olyan egyszerű. Sok a gond, balesetekkel tetézve, és az év még csak most kezdődött!