Minden héten sütök egy nagyobb kenyeret, vagy két kis cipócskát. És kitart a következő hétig. Szeretem csinálni, és valahogy nem értem, hogy mások miért nem csinálják, hiszen mindent egybevetve nem egy nagy truváj...
Akik nem csinálják, azért nem, mert szerintük sok munka van vele. Szerintem meg nem.
Adnék egy kis löketet azoknak, akik haboznak. Nem állítom, hogy a kovászos kenyér egészségesebb lenne, mint a társai, nem akarok fittneszguru lenni (aki ismer, el sem hinné rólam. ☺). Egyszerűen csak arról van szó, hogy a saját kenyeremnél tudom, hogy mi kerül bele.
A kovászról már sokszor írtam, utána lehet nézni. Annyit tennék még hozzá, hogy semmi baja nem lesz a hűtőben, még akkor sem, ha hetekig hozzá sem szól az ember lánya. A báziskovász kicsit nyűgösebb, de ott meg csak le kell önteni róla azt a szürke izés folyadékot, mielőtt az otthoni pék felhizlalná a soron következő sütéshez.
Télen nehezebb kenyeret sütni, a környezeti hőmérséklet nem túl kedvező, ezt bele kell kalkulálni. Hagyni kell az összetevőket dolgozni. Nálam az vált be most már elég jól, hogy péntek este kiveszem a kovászt, megetetem, másnap reggel valamikor - amikor ébredek és kedvem van - bekeverem a tésztát, megcsinálom a szokásos lépéseket, ami mindent összevetve 4,5 órás foglalkozást jelent (de nem egybefüggőt, ne tessék megrémülni!). Ebből az effektív fizikai tevékenység, amit mi végzünk úgy 15 perc, ki lehet bírni. A köztes időben meg lehet háztartási munkát csinálni, a pasik akár kocsit is moshatnak, mit bánom én.
És most jön a lustábbik része: olyan kora délután tájon, mondjuk ebéd után valamikor elteszem az összeállt kenyértésztát kelni. De tényleg kelni. Bebugyolálom egy pokróccal, és beteszem a kárpitos fotelba, mindenhol szigetelve van.
Vasárnap reggel pedig azzal kezdek, hogy beizzítom a sütőt, megformázom az addigra többszörösére növekedett kenyeret, és kivárom azt a kötelező 30 percet. Addig jöhet a reggeli kávé, bambulás, fürdés-fogmosás, stb. Vasárnap van, nem rohanunk sehová... Ha mégis menni kell dolgozni, legfeljebb kicsit korábban kelek. Nem nagy ügy.
És utána pedig belengi a házat a frissen sülő SAJÁT kenyér illata, ami nem téveszthető össze semmivel. Megfizethetetlen élmény. Sokkal jobb, mint az élesztős. Az nekem mindig megpenészedett néhány nap után, akárhol is tartottam.
Mostanság már mindenfélét pakolok a kenyértésztába, de tényleg. Sokszor marad aludttejem (házi tejet iszunk, és ha nem sikerül elfogyasztani, megaltatom, jó pogácsába, kenyérbe), attól picit puhább lesz a kenyerem. De ne felejtsük el, hogy a kovászos kenyér tésztája mindig tömörebb, mint egy bolti vagy egy élesztős kenyéré!
Nagyon finom ízt ad neki, ha pirított szezámmagot és zabpelyhet teszünk a tésztába. Nem kell sok, egy-egy evőkanálnyi. Szoktam még lenmagpelyhet is tenni bele, jót tesz a gyomornak. És mindenféle korpákat. Kipróbáltam már kukoricadarával (szép sárga színt adott neki, és finom az íze), volt, hogy nem volt elég lisztem itthon, akkor ment bele búzadara, nem lehetett észrevenni. A szezámmag-pirítással azért vigyázzunk, mert kipattog az edényből. Fedőt nem érdemes rátenni, mert a keletkező gőzben odaragad az edényhez, más íze lesz, ráadásul figyelni is kell, mert könnyen megég, megkeseredik. Ezért én a fröccsenésgátlót szoktam rátenni a serpenyő tetejére, mert arra, amire kitalálták úgysem jó, erre viszont pont megfelel. ☺ Néhány perc pirítás, pattogás után elzárom a gázt, megrázom a serpenyőt és ott hagyom, pattog az még eleget magának. Addig lehet összeállítani a gépet, hogy dolgozzon helyettünk.
Szóval tényleg, érdemes kísérletezni. Most húsvétra saját pácolású-bükkfafüstölésű sonka és főtt tojás fog a kenyérbe kerülni, arról készítek majd fázisfotókat, jövőre bátrabbak megpróbálkozhatnak vele. ☺
Sütöttem már kovásszal kalácsot is, érdekes volt. Édes, persze, de kiérződött a kovász. Az is sűrűbb volt, mint az élesztős kalács, kísérletnek nem volt rossz.
A só-cukor aránya is beállt már nálam. A legolcsóbb kősót szoktam venni, hagyjuk már a tengeri sót... A cukor pont kétszer annyi, mint a só.
Volt, hogy amikor kimaradt egy korty fehérborom, akkor azt is beleborítottam, nem ártott neki, kicsit könnyebb lett a tésztája.
Hajrá pékek, kísérletezzünk! Bátorság! ☺
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.