Hagymás pogácsa - igen, kovásszal

Ahogy az imént ígértem, jöjjön most az én hagymás pogim. Az eredeti recept alapján évek óta sütöm ezt a fajta pogácsát, most próbáltam ki kovásszal is. Az eredeti receptet itt találjátok (köszi Limara): http://www.limarapeksege.hu/2009/11/hagymas-pogacsa.html

A pogi apropóját a munkahelyem adta. Nálunk ugyanis az a szokás, hogy amikor valaki elmegy tőlünk, akkor illően elbúcsúztatjuk, egy munkahelyi reggeli keretében, amikor is a lányok hozzák a szilárd- és a fiúk a folyékony élelmiszert. És én nem akartam most édeset sütni (nem igazán szeretek édességet sütni - enni annál inkább :)).

Bízom benne, hogy mindenkinek ízleni fog, majd beszámolok róla. :D

Tehát, Limara receptjét kissé átalakítva én így csináltam:

• a szokásos mennyiségű kovász (majdnem félig a befőttesüvegben)
• kb. két deci aludttej házitejből (a tejföl helyett)
• egy evőkanál só (ennek magyarázata kicsit később)
• két tojás
• kb. 5 nagy evőkanál ZSÍR (nemrégiben kacsát konfitáltam, annak a pecsenyezsírját is beletettem, kb. 1 evőkanálnyit)
• kb. egy kiló liszt (a kovászban lévővel együtt - a tésztához süteménylisztet használtam, nagyon jó textúrát ad az aprósütiknek).
• 3 viszonylag nagy méretű lilahagyma.

Gépben kezdtem a dagasztást. Beletettem minden hozzávalót, egy viszonylag lágy tésztát kaptam. Itt is betartottam a tíz perces pihentetést, majd a húsz perces egyenletes dagasztást. Amikor homogén tésztát kaptam, áttettem egy kilisztezett tálba a tésztát, majd a tetejét is alaposan beliszteztem, folpackkal lefedtem és betettem a hűtőbe, jó sok órára.

Addig elmentem egy szezonzáró gurulásra, de ez egy másik történet. :D A lényeg, hogy amikor hazajöttem, elkészítettem a hagymát: mivel már sokadjára csinálom, rájöttem, hogy nem elég félkarikára vágni, a pogácsa szaggatásánál nem jön ki jól, ha ki-kilóg a hagyma, nincs az a szaggató, ami normálisan el tudná vágni. Ezért én inkább nagyobb kockára vágtam, és ugyanazon a pecsenyezsíron megpároltam, és meg is sóztam, így egyenletesen lett később finoman sós a késztermék. Megvártam, míg kihűl, majd kivettem a hűtőből a tésztát, elnyújtottam, a kétharmadára rákentem a párolt hagyma ugyancsak kétharmadát, és hosszában alulról-felülről behajtogattam, a maradék egyharmad hagymát a tetejére kentem. Így:

Majd ismét háromba hajtogattam, és egy újabb órácskára magára hagytam (addig feltöltöttem a motorozáskor készült képeket. :D)

Majd elnyújtottam és formabontó módon csillag alakú mézeskalács-kiszúróval kiszaggattam. Elvégre ajándékba lesz... Sütőpapíros tepsire raktam, a tetejüket megkentem felvert tojással, és lenmaggal szórtam meg. Eredetileg sajttal gondoltam megszórni, de a pecsenyezsír és a hagyma miatt elég intenzív ízek keletkeztek, soknak, túlzásnak gondolom a sajtot rá.

Fél órát hagytam még a tepsikben kelni (93 darabot sikerült kiszaggatni), addig alaposan felfűtöttem a sütőt. Mikor beraktam a tepsit (egymás után egyet-egyet) a sütőbe, a benne lévő kis zománcos lábosomba beleborítottam egy csészényi vizet, a gőzképződés végett és a kiszárad elkerülése miatt.

Természetesen megvámoltuk a kisült pogikat, csak, hogy tudjam, vállalhatók-e... ;)

Igen. Finomak lettek. Megérte az élesztős verziótól eltérően hosszasabb készülődést. Kíváncsi vagyok, a kollégák hogy fogadják majd...