Na, az agyam eldobom, hogy milyen emberek vannak.
Történt, hogy az egyik alkalmazottunk nem igazán tetszik az egyik megrendelőnknek. Ilyen van, nem tetszhet mindenki mindenkinek. És ugye mint említettem korábban, nálunk nem a "high society" tagjai dolgoznak. De az érvényben lévő szerződéseink szerint a megrendelő felénk kell, hogy jelezze a problémát, amit mi majd orvosolunk.
Háát, jelen esetben nem ez történt. Hanem az, hogy a megrendelő (egy áruház igazgatója) önhatalmúlag úgy döntött, hogy nem engedi be a mi érvényes munkaszerződéssel rendelkező dolgozónkat a munkahelyére. Pusztán csak azért, mert nem tetszik neki. A dolgozónk nem lopott, nem okozott kárt, csak valamilyen személyes ellentét miatt nem egyezik a megrendelővel. És önhatalmúlag elzavarta a mi dolgozónkat.
Ebből természetesen botrány kerekedett. És ez elgondolkoztatott, hogy bizonyos emberek mit képzelnek magukról.
Mert mi van akkor, ha a dolgozó (teljesen jogosan) bírósághoz fordul? Honnan veszi valaki a bátorságot, hogy kiskirálykodjon?! Miért nem gondol bele, hogy ezzel a saját - országos, európai, nemzetközi hírű - áruházát is bajba sodorhatja csak azzal, hogy fitogtatja a hatalmát?!
Ha nem lennék gyáva, megszellőztetném, hogy melyik áruházról - településsel együtt - van szó. De nyilván én is féltem a tyúxaros életemet és a munkahelyemet.
A főnököm szerint ez a szerződés nem ér annyit, hogy idegeskedjünk miatta. És komolyan fontolgatja, hogy hagyja az egészet és felmondja. Na, ha ez bekövetkezik, én szellőztetek.
De nagyon rosszul esik, hogy ilyen emberek vannak áruházak élén és döntenek emberek sorsáról.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.