Házvásárlás - felújítás sokadik, és tutira nem befejező rész

Rég jöttem már a saját blogomba, pedig sokan kérdeznek, hogy "mi van a házzal? Mikor folytatod már a blogot?" stb. De csak olyankor érzem szükségét az írásnak, ha tényleg van is miről beszámolni. Hát, most van. Még nyáron beleültette a bogarat a fülembe az a jóember, aki a betonozást-parkettázás csinálta nálam, mert még ő is (pedig elég egyszerű ember) borzalmasnak találta a házam színét. Mi tagadás, tényleg az. A legenyhébb vélemény, hogy cigányos. Volt ott mindenféle szín: mélybordó lábazat, égkék falszín, rozsdabarna betét, és elválasztásnak mustársárga (vagy okker, ha az úgy jobban tetszik). Valami pusztulat. 

És hozzá a kopott zöld kerítés..! Hát maga a kéjhömpöly. :D 

Tudtam, mit veszek meg, és azt is, hogy nekem erre nem fogja futni, hogy átszínezzem a házat, tehát edzettem magam, hogy majd megszokom. De nem tudtam fél év alatt sem megszokni. Viszont ez a jóember mondta, hogy piri pénzért megcsinálja nekem, de csak ha már olyan "taknyos" az idő. Nehezen hittem... Utána olvastam, és mindenütt azt láttam, hogy amúgy tényleg nagyon egyszerű, és olcsó a házak "kőporozása" - itt nincs nemesvakolat. Így a kapott túlóra- meg egyéb pénzekből félretéve úgy döntöttem, hogy akkor hadd szóljon! Telefon, időpont-egyeztetés, majd várás, mert persze, hogy nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy én azt elterveztem. Elmeséltem, hogy milyen színt szeretnék, azt mondta, nem probléma. 

Hát, de, az volt. :) Terrakotta színt szerettem volna, még úgy is, hogy minden szakmai oldalon leírták (volt, ahol szájbarágósan is), hogy nem lehet sötét színeket csinálni ezzel az igazán olcsó, de megbízható technikával. De hát milyen is vagyok én? "NekemTenemonddmeg" meg "majdéntudom". Tehát: terrakotta. A mester kikeverte a színt, elhozta, és kezdte bekeverni az alapanyagokat. Szép, nagy fém kád, egyesével mennek bele az alkatrészek, a szín meg minden volt, csak terrakotta nem. A rózsaszínnél már feljajdultam. Szóltam a művész gyerekemnek (aki pont jött meglepni, mert szülinapom volt a színezős hétvégén), hogy üstöllést jöjjön segíteni, hogy lehet a színt menteni. A kedvenc szomszédom is átjött, akkorra már a lilában járt a kikevert szín, ami akár még jó is lenne, lévén a kedvenc színem. De nem a házam kedvenc színe. Pakolgattuk a hozzávalókat, mikor is kezdett kialakulni, de továbbra sem akart a megálmodott terrakottára hasonlítani. Egy keveset feljuttattunk a falra, megnézni, hogy mégis hogy fog festeni a gusztustalan égkék alapon. És nagyon megtetszett! Mondjuk köszönőviszonyban sincs a terrakottával, de nagyon-nagyon kellemes szín! 

Aki megfejti, hogy ez milyen szín, vendégem egy jó KVra. :) (az első képen még látszik a borzalmas eredeti szín, de már az is elkészült). 

Nem kell megijedni, a lábazaton az nem penész, salétrom, vagy ilyesmi, a fotózáskor még nem lett letakarítva a lehulló kőporos-színező maradvány. Ja, és a lábazat nem került átfestésre, azt nem akarom - még. 

Egy nap alatt kész lett! Na jó, inkább másfél, mert szombaton az ablakok-szellőzők lefóliázása történt meg, vasárnap színkeverés, felhordás. A macskák rendkívüli módon élvezték a fóliát. :) Szétszedni. 

Ezek után a kerítés kicserélése következik, legalább is az utcafronti. A nyíló kaput is átalakíttatom, halálosan utálom a két szárnyat nyitogatni, ha be akarok állni kocsival. 

A szülinapomon a lányom moziba vitt, megnéztük a Queen filmet. Ami tök szar, de a zene nagyon jó! Továbbá rengeteget röhögtünk. Mivel a barátjának is most van a szülinapja, nálam sütötte meg a meglepi tortáját, ami borzalmasra sikeredett, de próbáltuk megmenteni, közben fuldokoltunk a röhögéstől. A nekem sütött tortája ezerszer jobban sikerült. :) De akkor is azt mondom, ez volt életem legjobb hétvégéje, ennyit nem tudom, mikor nevettem egyhusztomban. 

Kicsit elfáradtam, de megérte.