A minap törént a következő eset: a bejárati ajtó zárnyelvén lévő takarólemez (ma már tudom, hogy zárólemeznek hívják) eltört, kiesett belőle egy darab, így a zár nyelvének nem volt mibe beleakadnia, már csak kulccsal lehetett bezárni. Elég kényelmetlen volt. Gondoltam, egy ilyen fémdarabot beszerezni nem egy ördöngösség....
Hát nagyot tévedtem. Először csak egy nagyobb zárboltba mentem be, ahol már ismernek. Elmeséltem a problémát, kinevettek, hogy ezt így nem lehet, harmincféle ilyen ajtó van (mit tudtam én?!), vegyem vagy vetessem le a fémet, és akkor beazonosítják, de amúgy náluk nincs is ilyen...
Gondoltam, hogy azért még nem szedem szét az ajtót, lefotóztam, irány egy nagy-nagy építkezési bolt. Eszméletlen segítőkészek voltak, adtak is ilyen bizbaszt párszáz forintért, de nem volt jó. Csak le kellett vetetnem az emberrel azt a fémet... Másnap bevittem a nagy-nagy boltba, ránéztek, és mondták, hogy ja, ezt az ajtót a Baumaxx forgalmazza, ők nem, menjek oda, de nem sok jóval tudnak kecsegtetni... Döbbenet volt, hogy ezt egy törött fémdarabból megmondták! :-D
Irány a Baumaxx. Előbb a zárosztályon nézelődtem (miért, ti hol keresnétek? :-)), majd egy eladó elirányított az ajtósokhoz. Ott az információnál egy idősebb szaki ránézett a fémre (!) és már mondta is az ajtó típusát, méretét, súlyát!!! Kész voltam tőle, azt hittem, viccel. De nem! Még hozzátette, hogy már nem gyártanak ilyet (valahogy megértem), de megpróbál segíteni. Elkérte a telefonszámomat. Gondoltam, na, ebből sem lesz énekes halott... Ez valamikor zárás előtt fél órával lehetett.
És láss csodát! Másnap (tegnap délelőtt) csörög a telefonom, hogy ott van, amit keresek, mehetek érte. Bementem az áruházba, és az eladó mosolyogva a kezembe nyomta. És nem kellett érte fizetnem!!!
Elmesélte, hogy felhívta a képviselőt, aki éppen másnapra tervezte az odautat, kért tőle egy ilyet, ő meg vitte. És azt is mondta, hogy ha legközelebb is lenne ilyen gondom (nyilván már felkészültek rá, nem én lehettem az egyetlen, akinek ilyen ajtaja van), csak szóljak és lesz.
Mindezt kedvesen, udvariasan, picit évődve, de egyáltalán nem tolakodóan tette. Annyira jól esett! Hálám jeléül a központi információnál beírtam az ún. Panaszkönyvbe, mert jól esett dícsérni a férfiembert. Megérdemli, hogy ő legyen a "hónap dolgozója".
Azt az izét már tegnap fel is raktam az ajtóra. A párom hipiszupi akkus csavarozójával... Tök jó volt! :-D
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.