Házvásárlás - felújítás/átépítés: befejező rész

Már nagyon vártam, hogy befejezhessem az életemnek eme történését, illetve annak dokumentálását. Már csak azért is, mert igen sokan kértétek, hogy írjam már meg! :) Hát, legyen...

A bejárati ajtóm átalakításánál hagytam abba, de az összmunkához képest ez semmiség volt. A végére ugyanis már nagyon elfogyott a lendület - minden értelemben. Az enyém is, a segítőimé is, és nem utolsósorban az erre szánt keret is már régesrég elszublimált. 

Legnehezebb érdekes módon a dolgok végleges helyükre tétele volt. A bútorok újbóli mozgatása (szinte állandó mozgásban voltak, mert sehol sem fértek el, mindig arrébb kellett tenni őket, amíg a végleges helyükre nem kerültek, és ez komoly fizikai igénybevétel volt). És amíg a fürdőszoba el nem készült véglegesen, semmit nem tudtunk bepakolni. A konyhát sem, hiába volt már viszonylag régen kész, ami ugye azt is jelentette, hogy főzni továbbra sem tudtam. És mivel a fürdőszoba nem volt kész, meleg vizem sem volt - még szerencse, hogy forró volt a nyár, néha odakint is le tudtam mosakodni az udvaron. :) A WCzés megoldása volt a kellemetlenebb, de mára már ez is csak emlék, múló kellemetlenség. 

Mutatnám a konyhát, amit teljesen újonnan kellett kialakítanom, jöjjön hát egy ilyen volt - ilyen lett képsorozat: 

Laci: remélem látszanak a csempék, ezer köszönet értük! A lábazatot meghagytam, mert ez emlékeztet arra, hogy milyen is volt, és úgy érzem, hogy a házhoz tartozik. 

Mindenki hülyének nézett, hogy kivetettem a konvektort a konyhából, mert kellett annak is a helye. Viszont ott a cserépkályha, amit ha nagyon hideg van, akár be is gyújthatok. De ha sütök-főzök kellőképpen bemelegszik a konyha; mondjuk ezt csak télen fogom tudni igazán megtapasztalni. Annak ellenére, hogy nagy a konyhám, mégsem férek el teljesen benne (rengetek cuccom van, na!). De ezt is könnyedén tudtam orvosolni azáltal, hogy az eredetileg nyári konyhának épült mellékhelyiséget spájznak/kamrának/műhelynek használom. Azt nem fotóztam le, mert ott semmilyen átalakítást nem végeztem. Viszont klasszul elfér benne egy komplett konyhabútor, három polcrendszer, és a fagyasztóm. Azon túl pedig (ami ott eredetileg kamrának volt használva) én gardróbot alakítottam ki, mivel ruhásszekrényem nincs (nem is férne el). így viszont a ruháim szellősen elférnek, két sorban lógnak a vállfák, ott is van egy kétméteres polc, mi kell még? :)

Az előszobám mesés lett, főleg ahhoz képest, amilyen volt (talán emlékeztek, még a padlója is ferde volt - ha nem, a harmadik részben utána tudtok olvasni). És igen, végre készültek képek a parkettáról is! :) 

A hálószobám is nagyon-nagyon kényelmes, otthonos lett, jókat tudok végre aludni. Szinte teljesen kész van, a karnisom hiányzik, de a függönyt már megvettem. A karnisom egyedileg készül: kovácsoltvas lesz. A színén még gondolkozom. 

Mindkét szobába kovácsoltvas karnis kerül majd. A nappalim még berendezve is óriási, kényelmes.

A kislányom aludt nálam, ezért nincs beágyazva a vendégágyon, nézzétek el nekem. És azt is, hogy a másik oldaláról nincs kép. Mindent én sem akarok megmutogatni! :) 

És akkor most jöjjön a fürdőszoba, mert az okozta a legtöbb fejtörést, gondot. Túl azon, hogy a csempét, csemperagasztót, fugaanyagot rosszul számolták ki (a fugából háromszoros mennyiséget, a ragasztóból feleannyit, és a fali csempéből is sokkal kevesebbet számoltak a tüzépen - van egy ötkilós bontatlan bahamabeige LB Knauf fugázóm, kell valakinek?) - ezzel még meg is birkóztam. Hanem elkövettünk egy hibát; ha újra kezdeném, már biztosan nem így csinálnám: a vízvezeték cseréje után - mivel a bojler nem került még az új helyére - csak a hidegvizet tudtuk lenyomáspróbázni. Azzal nem is volt gond. Így a fal vissza lett vakolva, a válaszfal megépült, a csempe felkerült, a fürdőszoba ki lett festve. A bojler be lett építve, üzemelve. Kétszer használtam az új fürdőszobát, amikor is kiderült, hogy az egyik melegvízcső egy százas szöggel át lett ütve (az volt hivatott a hálót rögzíteni, ami viszont a vakolatot rögzítette). És már csak két csempém maradt az utánrendeltből - amit szeptemberig nem is gyártanak újra. Itt viszont már teljesen kikészültem; szerintem az eddigi összes felgyülemlett feszültség jött ki egyszerre rajtam. 

Nem ragozom: ide már hívtam mestert. Megtalálta a hibát, sikerült úgy bontani, hogy csak két csempém bánta, bár a beépített ytong polcról le kellett mondanom (korábban négy volt, mára már csak három maradt). A biztosító fizetett, nekem várnom kellett, míg a falam kiszárad, hogy vissza lehessen vakolni-csempézni. Mára már ezen is túl vagyok, tegnap este végre a fűtőtest is felkerült, és szemet gyönyörködtető, hogy a színe megegyezik a fugám színével. :) Ilyen lett: 

Nyilván sok tennivaló van még, de ezek már apróságok. Utána jön a kert: ott fákat kell kivágni, kerítéseket bontani-áthelyezni. Több éves projekt lesz, úgy hiszem... 

És akkor a költségek: eredetileg 600 ezer forintot akartam a teljes átalakításra szánni (a munkabérrel együtt, igen). Viszont a laminált parketta nagyon sokba került, második ilyen nagyobb költség nem meglepően a csempézés volt. Később revideáltam, és felemeltem 900 ezerre - naná, hogy nem lett elég! Most tartok körülbelül 1,2 M Ft-nál, úgy, hogy alig-alig kellett munkadíjat fizetnem, a munka bő 80%-a baráti szívességből és a saját két kezem munkájából jött össze. Leírva-kifizetve persze, hogy sok, de ha mindezt mesteremberekkel kellett volna megoldatnom, a sokszorosa lett volna, amire nekem semmiképpen sem futotta volna. Még fizetem az illetéket is, szóval szoros lesz a nadrágszíj. De most azt mondom, hogy nem bántam meg: van egy házam! :) Macskák, kutya, nyugalom. 

Összegzésképpen: nem is értem, hogy Géza hogy képzelte, hogy ezt mind meg tudja egyedül oldani. Képtelenség. És kezdek rájönni, hogy ezt amúgy ő is tudta, csak nem merte/akarta elmondani, ami azért is nagyon rossz, mert elvileg barátok voltunk. Olyan érzésem van, hogy át akart verni, csak nem sikerült neki. És persze most ő van megsértődve, és mondja fűnek-fának, hogy "aznemúgyvót!" De, Géza, úgy volt. Átvertél, és örökre eljátszottad a barátságunkat. 

Még jön majd egy szúnyoghálós ajtó, de szerintem már csak jövőre. A bejárati ajtóm üvegeit kicseréltettem színezettre, nagyon szépek lettek! 

Hamarosan házavató buli(k). :) 

Szóljatok hozzá, ha már ennyit dolgoztam, küszködtem! 

És végül, de nem utolsó sorban: örök hálám Egri Tamás barátomnak, akivel közel húsz éve vagyunk barátok, és ő az egyetlen, aki azonnal, fenntartások és kifogások nélkül sietett a segítségemre.