Állati barátság

Akik ismernek, tudják rólam, hogy mennyire "betegesen" szeretem az állatokat, azon belül is a négylábúakat. Sok kutyám is volt, remélem, még lesz is.

Nem messze onnan, ahol most lakom van egy lovas tanya, ahol lovagoltatást is vállanak, van díjugrató pálya is, én is lovaglás miatt ismertem meg a tanya gazdáját. És a lovak mellett persze sok egyéb állat is van: kutyák (természetesen), birkák, stb.

Van egy jól megtermett kaukázusi juhászkutya is. Nagyon szép. Két éve lesz lassan, hogy megismertem. Elbűvölt a szépsége, bumfordisága. Amikor látogatók vannak a tanyán természetesen az összes kutya meg van kötve, így Bernie is láncon volt. Udvarias ember lévén megkérdeztem a tulajt, hogy meg lehet-e simogatni. Nem kicsit nézett hülyének, hiszen ez nem az a fajta jószág...

Nem igazán izgatott, hogy mit gondol rólam, már megszoktam, hogy hülyének néznek az állatszeretetem miatt. Odaóvatoskodtam Bernie-hez, és megszelidítettem. Nem volt nagy munka, a mai napig nem értem, hogy miért aggódnak miatta, azonnal elfogadott. De az is igaz, hogy csak engem, amúgy egy emberevő szörnyeteg. Velem meg olyan, mint egy kiscica. Elég csapzott volt azon a nyáron, így kértem egy ollót, és az összenemezesedett szőrét levágtam, a bundáját kifésültem. Hálás volt érte, ha lehet, még jobban megszeretett. És eszméletlen féltékeny lett rám.

Eljutottam odáig a tanya gazdájával, hogy már egyedül is odamehetek, sőt, ha a kapu zárva van és az összes kutya el van engedve akkor is be tudok jutni, nem bántanak. Így néha odavetődöm (elég tengelygyilkos az odavezető út, nagy elszántság kell részemről, hogy csak úgy odaautózzak...), viszek nasit a kutyáknak, végignyalom a lovakat és feltöltődöm.

Nos, az én "szerelmemnek" Bernie-nek idén tavasszal játszótársa lett: egy kos. Akkor még persze aranyos kis bárányka volt. Nagyon érdekes volt, hogy a birkagyilkos Bernie (igen, volt olyan is) ezt a kisbárányt nem bántotta. Együtt játszottak, együtt aludtak. Nagyon bájosak voltak együtt.

Géza, a kos (mert bizony így hívják! :-)) viszont megnőtt. És egy goromba dög lett belőle. Halálosan féltékeny az ő barátjára. Valahányszor ott vagyok Géza előkerül a semmiből és közénk áll. Mindig úgy mozog, hogy ne tudjam elérni Bernie-t. Bernie ennek persze nem örül, és neki-nekiugrik Gézának, ha túl közel merészkedik hozzám. (Bernie egyébként is nekiugrik mindennek és mindenkinek, aki megpróbál közel jönni hozzám, amikor őt kényeztetem). Elég félelmetes.

És a minap, amikor megint ott jártam, a következő történt: Bernie hanyatt fekve a porban simogattatja magát, én közben beszélgetek a tanya tulajával arról, hogy én tényleg nagyon szeretem az állatokat, amikor egyszer csak iszonyatos fájdalmat éreztem az oldalamban, de olyan lélegzetelállítót, és felborultam. Igen, Géza nekem rontott. Úgy, ahogy a filmeken látni: lesunyta a fejét, hátrált, és nekifutásból felborított. Nem vettem észre, olyan óvatosan mozgott, így védekezni sem tudtam. Vicces volt, de fájdalmas is. Feltápászkodtam és igyekeztem a következő támadást elhárítani, mert Géza ismételni akart.

Lefogtam a szarvánál fogva és leszidtam. És erre Géza úgy viselkedett, mint egy kutya! Lehajtotta a fejét, az oldalát odanyomta hozzám és szinte kérte, hogy simogassam meg! Kipróbáltam valamit: újra közelítettem Bernie-hez, Géza újra támadni akart. Távolabb mentem, Géza jött velem, mint egy kutya. Ezen már a tulaj is kacagott.

Géza egészen a kapuig kísért... :-)