Történt, hogy a múlt ősszel a szeretett mobilom összetört. Nem azért, mert leejtettem, vagy ilyesmi, egyszer csak kezdett széthullani, apró műanyag darabkák szakadtak ki belőle, vagy róla le, és már használhatatlanná vált. Megsirattam.

Aztán sikerült szereznem egy másikat. Egy budapesti webáruházból rendeltem egy SonyEricsson T707-et. Igaz, hogy a szoftvere a W508-asé, de így sem rossz... A kedvenc színemben találtam: lilában. Fantázianeve: Dark Grape.

A telefon fantasztikus, imádom. Igen ám, de nagyon hamar kezdett a festék peregni róla. Eleinte azt hittem, hogy csak amiatt, hogy sokat hordom zsebben, vagy ilyesmi, de később rájöttem, hogy ez több annál. Felhívtam a szervízt (tudom, vascső), naná, hogy leráztak, ez nem garanciális probléma. Gondoltam, sebaj, rendelek hozzá előlapot, oszt jóvan. De nem, olyat meg nem is lehet kapni külön!

Na itt már az agybaj kerülgetett, a 10 hónapos telefonom eléggé lelakott volt kívülről, de belülről szinte érintetlen. Ezért elhatároztam, hogy majd én megoldom a problémát, és egyedivé teszem a telefonomat!

  Eleinte a festésen gondolkodtam, de lebeszéltek róla. Nem mintha érdekelt volna, de épp nem volt olyan festék, amilyet én akartam magamnak, várni meg nem tudok, és nem is akarok. Így döntöttem a dekupázs mellett.

Szerintem annyira jól sikerült az átalakítás, hogy megosztom, már csak azért is, hogy mások is láthassák, nem kell kétségbe esni, minimális ráfordítással és némi bátorsággal, no meg kézügyességgel nagyon klassz eredményt lehet elérni! Jöjjön hát lépésről-lépésre a telefon átalakítása:

Először is szét kellett szedni. Ehhez a neten találtam anyagot. Az uram segített, mert nagyon kíváncsi volt, nemigen hitte, hogy ez sikerülni fog... :-)

Elég jól látszik, hogy a konyhai és sminkeszközök milyen nagy segítséget is jelenthetnek... A habkártyával sérülés nélkül le lehetett pattintani az előlapot, a szemöldökcsipesszel pedig korrektül lejött a belső képernyővédő, vagy minek hívják...  

 Ezt követte a vízpapírral történő csiszolás:

 Hát ez egy kicsit fárasztó és sziszifuszi munka volt, elég reménytelennek tűnt, ugyanis nagyon kellett vigyázni a vékonyka műanyagra. De sikerült!

 Majd a szalvéta kiszabása következett. Kicsit nagyobbra hagytam, hogy a széleknél majd behajthassam:

 Ezt követte a ragasztólakk ecsettel történő felhordása, és a minta rásimítása. Nem sikerült maradéktalanul ráncmentesre, de számítottam is rá, a végeredmény nem is volt olyan rossz...

 Természetesen gondosan ügyeltem a kamerára is:

A ragasztólakk száradását hajszárítóval siettettem (nem bírok meglenni a telefon nélkül, na!). Ezt követően a magasfényű lakkba lila (naná!) pigmentet szórtam, és kétszer lelakkoztam a művemet, a száradásokat itt is hajszárítóval gyorsítottam:

   Az összeszerelés már piskóta volt. És bekapcsolás után szinte a várt eredményt hozta: a külső kijelző megfelelően működik:

Nos: elkészült az én kis egyedi telefonom. És büszke vagyok!