Jobb, mint tintával papírra vetni. ;-)

zabpelyhes kovászos házikenyér - UPDATE

2014/12/21. - írta: kekecke

Nem tehetek róla, nem tudok leállni... :)

Továbbra sem eszem kenyeret, csak hébe-hóba, de a sütését nagyon szeretem. Érezni, ahogy dolgozik a kovász, ahogy összeáll a tészta, egy élő organizmussal dolgozni és látni, hogy együttműködik veled szinte földönkívüli tapasztalás. ☺

Persze még mindig van, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy én szeretném, pedig mindent ugyanúgy csinálok, de talán pont ez a jó: még sohasem sikerült kétszer ugyanolyan ízű, állagú, külsejű kenyeret összehoznom.

A múlt héten egymás után kettőt is sütöttem, ugyanabból a kovászból, az első mesés lett, a második moslék. Van ez így...

Ma már kétféle kovásszal dolgozom, mikor milyet kívánunk meg, olyan kenyeret sütök. Van az ún. báziskovász, ami csak és kizárólag bolti kenyérlisztből és vízből van (fehér kenyerekhez) és a klasszikus rozskovász világos rozslisztből. - UPDATE: már nem használok rozskovászt, és a báziskovászomat is átalakítottam: kizárólag teljes kiőrlésű (akár teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszttel) liszttel csinálom.

A mai kenyerem báziskovásszal készült, és hogy egészségesebb legyen zabkorpát és zabpelyhet tettem hozzá. És persze csaltam is egy picit, mert csak került bele egy kis rozsliszt is... ☺

A szokásossal kezdtem: tegnap délelőtt kivettem a kovászt a hűtőből, alaposan megetettem, kétharmad-egyharmad arányban kettévettem, a nagyobbat kint hagytam, a kicsit visszatettem a hűtőbe.

Este bedagasztottam a tésztát a szokásos módon: vízben feloldottam a kovászt, a gép összekeverte, addig kimértem a liszteket. Kb. 40 dkg (hazudtam, nem mértem. Van egy tupperes szitaféleségem, azon vannak osztások, a 20-ast céloztam meg, és azt a mennyiséget szitálom egyszerre a gépbe) kenyérliszt, 10 dk rozsliszt, 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt. Ha a tészta épp, hogy összeállt (négy percet járt a gép) 10 perce pihentettem, addig beleszórtam a tetszőleges mennyiségű zabkorpát és zabpelyhet. Nem a hazait használom, mert abban egyfelől túl sok a pelyva, másrészt meg túl nagyok a pelyhek, darálni meg lusta vagyok, így a skót zabkásához való terméket szoktam a hiperben megvenni. Ha a porridge-hoz jó, a kenyérbe is pont jó lesz... ☺ Ment még bele a só és a kétszeres mennyiségű cukor. No meg az elmaradhatatlan sikér, abból is egy olyan kábé egy evőkanálnyi (szemre szoktam beleszórni). - UPDATE: a mostani kenyerembe a liszten, a vízen (no és persze a só, cukor, sikér) és a zabpelyhen kívül csak egy olyan decinyi világos sört tettem. Kellemesen lazává teszi a kenyeret.

A tíz perces pihenő után újabb dagasztás, amíg kissé keményebb tésztát kapunk, ekkor zutty, bele a kelesztőtálba és indul a következő, immáron 20 perces pihenő. Ezalatt pont el tudtam pakolni a hozzávalókat és a gépet.

A második pihi után jött az első olajos átgyúrás. Nem tudom, mennyi olajat löttyintettem rá, mondjuk olyan egy evőkanálnyit..? Ehhez mindig ugyanazt a típusú olivaolajat használom, valahogy azt hiszem, ettől egészségesebb lesz a késztermék... ☺ Ezután már 30 perc pihentetés jön, itt már azért  bementem tévézni is. 

Ha a harmadik pihi is letelt, jön a második olajos masszázs, ugyanannyi olajjal. És itt szépen elcsomagoljuk a tésztánkat, mert most már a szokásos egy óra pihenés jön az első hajtogatásig. Ekkor már befeküdtem a tévé elé, hosszabb ott-tartózkodásra berendezkedve, és hogy el ne aludjak, felhúztam a sütő óráját. Amikor lecsörgött, kimentem, valami két perc alatt kihúzkodtam-áthajtogattam a tésztát, és ezt még kétszer megismételtem, egy-egy órás szünetekkel. Gondoltam én. De a második hajtogatás után olyan álmos lettem, hogy azt mondtam magamban: a franc álljon bele, én megyek aludni! Így fogtam a kelesztőtálamat, szépen betakargattam egy takaróval, aztán magamat is az ágyikómban.

Ma reggel az fogadott, amit vártam: bugyborékos, megkelt, elégedett kenyértészta. A tegnap esti elmaradás miatt most alaposan átgyúrtam, megformáztam, bemetszettem a tetejét, és harminc perce ott hagytam a pulton, addig forrósodott a sütő benne a kedvenc sütőedényemmel. - UPDATE: a kedvenc sütőedényem immár a zománcos öntöttvas kacsasütő. Nem csak gyönyörű, de nagyon hatékony is! Klassz vastag héjat produkál a kenyereknek, pont, ahogy szeretem.

A fél óra letelte után megspricceltem vízzel, megszórtam további zabpelyhekkel, belepottyantottam a tűzforró edénybe, lefedtem, begőzöltem a sütőt, és ment be 20 perce. A sütőben az óriási hő szépen felhúzta, húsz perc után mérsékeltem a hőt, egy olyan további kb. 20 perc után levettem a sütőedény fedelét, megfordítottam az edényt a sütőben (kicsit egyenetlenül süt a sütőm), és még egy olyan kb. 10 percig sütöttem, hogy megpiruljon és kérget kapjon. - UPDATE: elég rossz minőségűek a mai sütőpapírok, mindegy, hol és milyen márkát veszek. Folyton beleragadnak a tésztába, így egy leheletnyit meglisztezem a papírt, mielőtt a veknit ráhelyezem, így szépen ki tudom majd venni a megsült kenyeret minden tragédia nélkül. És ami még egy fontos momentum az öntöttvas edénnyel való sütésnél: amint beteszem a veknit a forró edénybe azonnal mérsékelem a sütő hőjét, mert az öntöttvas nagyon jól tartja a hőmérsékletet. Ennek híján a kenyér külseje megégne, de a belseje nyers, "szalonnás" maradna.

Majd ez lett belőle:

zabpelyhes_kenyer.jpg

Az új zabpelyhes kenyerem pedig, amit az új módszerrel csináltam ilyen:

2016-01-03_11_04_03.jpg

Többször is kipróbáltam, hogy vajon edénnyel, vagy szabadon, tepsiben sütéssel lesz-e finomabb a kenyér. Talán azért, mert ez nem kemence, csak gázsütő, a szabadon, tepsiben sült kenyér sosem lett olyan szép és vastag héjú, mint az edényben sült. Így fel is hagytam azzal a módszerrel. 

Ez a kenyér isteni finom lett! Úgy kellett kiszednem az ember kezéből, aki még forrón (!) fel akarta vágni, mert hogy olyan finom illata van... Csak ennyi képet tudtam csinálni, mert elkezdte enni, és utána már nem szép, ételfotózásra nem lett alkalmas. :P

Továbbra is azt mondom, hogy érdemes belevágni, mert finom, egészséges és nem bonyolult, bár az tény, hogy az elejétől a végéig nem tudom lecsökkenteni az időt: még mindig egy teljes nap, míg friss kenyér lesz az asztalon. De az is igaz, hogy az még az ötödik napon is igazi kenyér... (már, ha marad belőle.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szepkiselet.blog.hu/api/trackback/id/tr977001839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása