Búcsúajándék kenyér - ünnepi kivitel

Történt, hogy nemrégiben munkahelyet váltottam. Kell ez is. Történt az is, hogy az az ember, aki mellett betanultam, megismertem a csoport munkáját viszont váltott. Nagyon sajnálom, mert igazán megszerettem. Mivel tudott róla, hogy sütök, célozgatott rá, hogy tudna örülni egy házikenyérnek... :) Én pedig úgy döntöttem, hogy a legjobb alkalom erre a búcsúja lesz. Nos, a munkahelyi búcsú sajnos már megvolt, de mivel én hétköznap nem tudok sütni - idő híján -, ezért kicsit elcsúsztatva ma adom neki oda. A kenyérsütést direkt tegnap késő estére időzítettem, hogy minél tovább friss maradjon, amikor átadom. 

A hozzávalókat kvázi megdupláztam, mert itthonra is csak kell azért kenyér... :) Mondhatni csúcsra járattam szegény gépecskémet a dagasztással, de a csuklóm is megérezte a munkát, volt súlya a tésztának (2,4 kg nyersen). 

Ami került bele:

• dupla mennyiségű kovász (kb. 20 dkg kenyérliszt és teljes kiőrlésű búzaliszt fele-fele arányban és ugyanennyi súlyú mentes ásványvíz)
• BL80-as és Nagyi Titka féle süteményliszt kb. fele-fele arányban (azt tapasztaltam, hogy a süteményliszttől még jobban megkel a tészta és a kenyér textúrája finomabb lesz)
• egy evőkanál virágméz
• egy evőkanál egyszerű asztali só
• két deci sör (szépen segít a kovásznak megemelni a tésztát, kicsit levegősebb, foszlósabb lesz a késztermék)
• olyan két-három evőkanálnyi apró szemű zabpehely
• víz, amennyit még felvesz.

Valamelyik posztomnál az egyik olvasóm úgy reagált, hogy "túlbuzizom" a kenyeret. Nos, ez ebben az esetben abszolút megállja a helyét. :D De mivel ajándékba szántam, ezért véleményem szerint ez most bocsánatos bűn. 

Jöjjenek akkor a fázisfotók:

Látszik, hogy mennyire tele van az üst a tésztával. Ha esetleg valaki nem tudná, egy régesrégi kenyérsütő gépet használok dagasztásra. Sajnos emiatt limitált a sütendő kenyér (kenyerek) súlya, mivel a két és fél kilós masszával már sikoltozik a motor, sajnálom gyötörni, viszont méginkább sajnálom a pénzt egy igazi dagasztógépre (bár amint elkészül a kemencém, arra is beruházok). A tészta színe a teljeskiőrlésű liszttől, a méztől és a sörtől ilyen szép barna. Igen, a bolti kenyereket is színezik. 

A szokásos menetben készült a tészta:

• folyékony hozzávalók adagolása (kivéve a sört)
• liszt szitálása
• 10 perc pihentetés
• só, méz, sör hozzáadása, további liszt szitálása a kellő állag eléréséig
• 20 perc gépi dagasztás

A gépi dagasztás után a tésztát átköltöztettem a kelesztőtálamba és pihent 20 percet. Addig elpakoltam a gépet, a liszteket (most nem adtam hozzá plusz sikért, nem szándékosan, kifelejtettem, ahogy írom a memoárt villant be, hogy püff neki, ez kimaradt...). A végére majd kiderül, hogy nem okozott gondot. :) Kicsit lágynak ítéltem a tésztát, így még szitáltam a tetejére egy kevés lisztet, amit a kézi dagasztásnál majd beledolgoztam.

A 20 perces pihenő után jött az első olajos - immáron kézi dagasztás.

Mint látható, egy szép nagy löttyintés került bele az olívaolajból. Ezeket én már rég nem mérem. Alaposan átgyúrtam a tésztát addig, amíg újra nem kezdett ragadni a kezemhez. Ekkor félretettem és egy fél óra elteltével az egészet megismételtem. Addig felszeleteltem a húst az ebédhez (sertéspörköltöt és rántott hús csináltam, az esti tévézéshez meg szalonnába tekert csirkemellcsíkokat grilleztem zellerchips-el, szóval nem unatkoztam abban a harminc percben).

A második olajos dagasztás után eltettem a tésztát pihenni, immáron egy órára. Így nézett ki a második masszázs után:

Látszik, hogy szép homogén a tészta, az olajtól fénylik. Itt-ott felismerhető benne a zabpehely (jószeműek előnyben). 

Az első órás pihenés után áthajtogattam a tésztát. Mivel jelentős mennyiségről van szó, most nem kézzel húzgáltam ki, hanem szépen, szabályosan elnyújtottam. (A munkafelületet és a tésztát is beliszteztem, hogy ne ragadjon semmihez).

Majd szépen háromszor hajtogattam (alulról és oldalról is). Ezt még kétszer megismételtem, tehát összesen háromszor, a hajtogatások között egy-egy órás szünetet tartva. Addig készült az ebéd és az uzsonna. :) A harmadik hajtogatás után szépen betettem a takarók közé, bebugyoláltam, hadd keljen. 

Most direkt számoltam: 7 teljes órát hagytam kelni a tésztát. Mivel nagy mennyiség volt, így teljesen kitöltötte a kelesztőtálat (normál esetben egész éjszaka hagyom kelni, mondjuk olyankor később is kezdek hozzá). Ekkor kettévettem a tésztát (közben beáztattam a cserépedényt és begyújtottam a sütőt maximális hőfokra). A kettévett tésztákat megformáztam, az elsőnek szánt kenyérnek bemetszettem a tetejét, mindkettőt letakartam, az edényt betettem a sütőbe 30 perce. 

Itt egy kép arról, hogy milyenek lettek formázás után (az első már kisült, a második pont költözik a forró edénybe):

A harminc perces várakozás után az első kenyeret belepottyantottam a forró edénybe, alaposan megspricceltem a tetejét vízzel, majd lefedtem és ment a forró sütőbe 20 perce. Ekkor vágtam be a második kenyér tetejét. A húsz perc letelte után mérsékeltem a hőt (gázsütő 5-ös fokozat), újabb húsz percre. Amikor ez is letelt levettem a cserépedény tetejét és fedő nélkül sütöttem tovább 10 percig. Kivettem és rácsra tettem (a képen látszik). Kissé kirepedt (ha teszek bele sikért, akkor valószínűleg ez nem történik meg, de így is szép, rusztikus lett).

Ugyanígy jártam el a második kenyérnél is, annyi különbséggel, hogy itt ahogy kivettem az elsőt már ment is be a sütőbe, feltekertem újra, és 20 percig sült maximumon, majd utána mérsékeltem a hőt. A további lépések megegyeznek az első kenyér sütésével. 

A rácson lévő kenyér sült másodjára. És ott vannak a rántotthús-szeletek, azok is sütőben készültek, csak mondom. :)

A saját használatra készült kenyeret ma reggel vágtam meg, elég jól néz ki, és finom: