Fűben-fában orvosság

Valamikor a múltban, az influenzajárvány idején engem is elért a kórság. Eleinte csak egyszerű meghűlésként kezdődött, kicsit fájt a torkom. A torokfájás rémes dolog, aludni sem tudok tőle, gondolom, ezzel mások is így vannak. Az uram azért úgy gondolta, hogy éljünk társadalmi életet, és elmentünk meglátogatni egy kedves angol házaspárt. Mivel kedvelem őket, ezért erőt vettem magamon és csatlakoztam. A háziasszony látta, hogy nem vagyok teljesen jól, így megkínált egy igen finom likőrrel, amiről esküdözött, hogy ez kihajtja belőlem a kórságot.

Nos, nem tette, de mindenképpen enyhítette. És a későbbiekben is valahányszor megfájdult a torkom, már vettem is elő a flaskát, hogy csírájában elfojtsam a kórságot. Mondjuk van annyira finom, hogy simán alkoholista lehetnék, ha lenne rá pénzem, ugyanis az alapanyagok azért elég sokba kerülnek.... Judit (a háziasszony) elárulta a receptet, így tavaly már csináltam is, mindjárt két üveggel. Annyira jól sikerült, hogy gondoltam, most közkincsé teszem az elkészítését (nem egy nagy ördöngösség). Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt korábban kellene elkezdeni csinálni, mert karácsonyra kellene készre érnie az ízeknek. Hát, az enyém idén nem lesz jó karácsonyra, de a tavalyiból azért még mentettem meg... ;)

Már a múlt héten is eszembe jutott, hogy kéne csinálni, de a mikulásos hétvége miatt nem jutott idő a kökényszüretre. Így erre a hétvégére időzítettem. Mondjuk egy hangyányit aggódtam, hogy már nem fogok találni, különösen, hogy amikor a ház urának előadtam a kívánságomat (t.i. hogy kell kökény, és ő ismeri a környéket lévén én bevándorló vagyok) ő lelombozott azzal, hogy már úgy sem fogunk találni. Még szerencse, hogy erőszakos voltam, mert csak elindultunk és csak találtunk. A kökény akkor jó, ha már megcsípte a dér, sajnos vagy hálistennek idén még nem voltak fagyok. De azért sikerült olyan szemeket találnunk, amik a célnak megfeleltek. Ezek pedig azok, amik már kicsit puhábbak, ha esetleg kirepedtek, még jobb. Ilyet kell keresni az erdőben: 

Persze az csak álom, hogy ilyen tömött bokrokkal találkozunk, nekem volt, hogy több bokorról szüretelve jött le a kívánt adag. De a lényeg, hogy meglett. Így nekiláthattam a következő adag gyógyital elkészítésének.

Itthon is többféle recept kering, én - értelemszerűen - ezt találom a legfinomabbnak, és bár tudom, hogy ez ellentmondásnak tűnik, akkor is a legegészségesebb receptnek.

Jöjjön hát a varázslatos kökénylikőr receptre a McAllister házaspár receptje szerint:

Amikre szükség lesz:

A képről lemaradt egy széles szájú literes üveg, de a többin látszani fog.

A kökény mennyiségét sosem mérem le. Régebben vegyész voltam, ráállt a szemem a szemmértékre. Segítségképpen azért ott a műanyag 8 decis ételhordós doboz, az annyira volt tele, hogy még le tudjam zárni a tetejét. Ebből két üveg kökénylikőr jön ki (egy üveg ginből pont annyira elég).

A kökényt igen alaposan meg kell mosni és lecsepegtetni, ezért van a képen az én viharvert szűrőm. Majd a kökényt körben be kell metszeni (középen van a kemény magja, a héja pedig elég vastag, azért kell a bemetszés, hogy a méz és az alkohol kioldhassa az értékes ízét és gyógyhatású részecskéit). A gumikesztyű sem véletlenül van a képen: eléggé fog a kökény, így nem kell kínlódni a kézmosással utána. A kés legyen éles!

Na, ott a literes, szélesszájú üvegem. Abba dobáltam be az egyesével felhasított szemeket. Mit ne mondjak, ez a része a legrosszabb, mert hosszadalmas, unalmas, de a végeredményért nagyon is megéri! Érdemes közben zenét hallgatni. De így is megvan egy bő félóra alatt.

A gin-t átöntöttem egy másik üvegbe, mert az eredeti üveget is felhasználtam, olyan sok a kökény:

Hellyel-közzel fele-fele arányban sikerült elosztani a gyümölcsöt. Aki nem bízik magában, az méricskéljen.

Ezután ráöntöttem a mézet (mézet, és nem cukrot, ahogy a legtöbb recept írja), az egyikre többet, a másikra kevesebbet, hogy aki nem szereti annyira édesen, az is élvezhesse:

Ehhez nem nagyon van mit hozzáfűzni: egy fél kiló méz ment el úgy, hogy a literes üvegbe kicsit többet, az eredeti gines üvegbe kicsit kevesebbet csorgattam. Ismétlem: aki akarja, méricskéljen.

Erre ráöntöttem a 3,5-3,5 dl gint:

Innentől kezdve egyéb dolgunk sincs, csak rázogatni az üveget. Nem, nem kell hőkezelni (még csak az kéne), a méz úgyis fel fog oldódni és a kökényszemekből is kioldódnak a fontos alkotóelemek. Igen ám, de ezt hetekig kell csinálni. Nem véletlen, hogy Angliában ezt november végén kezdik el, hogy karácsonyra jó legyen. Azt a színt és állagot kell elérnünk, ami az alábbi képen az első üvegben van (tavalyi készítmény).

A finnyásabbak vagy előkelőbbek leszűrhetik és csak magát a likőrt kínálhatják a rászorulóknak, én benne szoktam hagyni az üvegben. A leszűrt alkoholos-mézes gyümölcs kiváló süteményekbe, gyümölcslevesbe, vagy magában csemegézni. Gyerekeknek azért csak csínján kínáljuk az alkoholtartalma miatt. És persze a magja miatt is, hiszen az továbbra is benne marad.

Egészségünkre! :)