Előre figyelmeztetek mindenkit: hosszú lesz. De ahhoz, hogy érthető legyek részleteznem kell az előzményeket is. 

Mint ismeretes, megvettem életem eddigi legnagyobb motorját. Érdemes elolvasni, mert így nem kell nagyon bő lére engednem: előzmények

Tehát, ha sikerült végigolvasni, ott van a vége felé valahol az előzmény. Természetesen, ahogy mindenhol ajánlották, panaszt tettem az MNB-nél (lánykori nevén PSZÁF-nál). Ők első körben hiánypótlásra szólítottak fel, a bank első semmitmondó magyarázkodó levelét elfelejtettem csatolni. Postafordultával pótoltam is, ezen ne múljon gondoltam. A panaszlevélben kártérítést kértem a bank miatt keletkezett anyagi káromért, amit tételesen le is írtam.

Kisvártatva kaptam egy idézést, melyben személyes meghallgatásra invitáltak Budapestre, a Krisztina körúti székházukba. Időközben megkaptam tőlük a Raiffeisen bank írásbeli reakcióját is, melyben - természetesen - az ügyem elutasítását kérik. 

Én készültem az időpontra, a munkahelyemen szabadságot vettem ki, helybéli ismerősöket kérdeztem, hogy milyen útvonalon, hogyan jutok el egészen biztosan a Déli Pályaudvarig, tekintettel arra, hogy székes fővárosunkban nem olyan egyszerű közlekedni manapság. Az urammal indultunk útnak, és gondoltunk egy merészet: akkor már miért ne a motorral menjünk? Szép időnek ígérkezett, jó korán - időt ráhagyva - indultunk el. 

15 percet késtem. Ebből igazság szerint az MNB portása rabolt el 5 percet, mert nem találta a listájában azt a tárgyalót és azokat a tanácstagokat, ahová az idézésem szólt. Itt kell megjegyeznem, hogy a bácsika olyan 80 és a halál közt volt, NAGYÍTÓVAL nézte a kinyomtatott A4-es lapot (de tényleg!), többször elkérte az idézésemet, nem tudta, hogy mitévő legyen. Amikor már nem bírtam cérnával kértem, hogy engedjen fel, csak megtalálom a tárgyalótermet...

Odafent még ellenőrizték, hogy nem vagyok-e terrorista, és végre beengedtek. Fél 12-re szólt az idézésem, 11:45-kor estem be az ajtón. És most figyeljetek: MÁR LE IS ZÁRTÁK AZ ÜGYEMET!

Úgy hoztak - nem érdemi - döntést, hogy ott sem voltam én, mint panaszos. Úgy kezeltek, mint valami bűnözőt, mert mertem 15 percet késni, és nem értesítettem őket. Próbáltam érvelni azzal, hogy 250 km távolságból jöttem, én kezdeményeztem az ügyet, ergo: nem viccből  vagyok itt, minden dokumentum nálam van, amivel az állításaimat alá tudom támasztani, stb. Nagy nehezen belementek abba, hogy elmondjam, amit akarok, de hozzátették, hogy az ügyemet lezárták, a jegyzőkönyvet már megírták, pedig nem is kezdtek pontosan, még a folyosón is kerestek...

MIVAN???? Hogy a büdös francba sikerült nekik akkor mondjuk 10 perc alatt összekalapálni egy jegyzőkönyvet úgy, hogy a másik felet, a Pénzügyi Szolgáltató képviselőjét is meghallgatták?! Csak hüledeztem és kapkodtam a fejem. 

Az "okos" tanácselnök úgy döntött, hogy kirázza a nyakából a felelősséget, és a szolgáltató képviselőjére bízza a döntést: ha ő beleegyezik, elmondhatom a saját álláspontomat. Phűűű, gondoltam. Ja, de a hölgy keményen közölte, hogy ő biza nem egyezik bele! Itt már az agyvérzés kerülgetett. Még újabb 5 perces szájtépés, vitatkozás, rimánkodás után végül is csak újrakezdtük az egészet. 

Ekkor jött a következő döbbenet: a TANÁCSnak fingja sem volt az ügyem lényegéről. Amikor elmondtam, hogy mi is a bajom - t.i. hogy a bank annak ellenére nem vett le az aktív adóslistáról, hogy maradéktalanul kifizettem a tartozást és még a számlámat is megszüntettem náluk. Ezzel a hanyag üzleti magatartással további hitelfelvételt hiúsítottak meg, mert még fél év után is AKTÍV (nem passzív, tudom mi a kettő közötti különbség) adósként szerepeltem a nyilvántartásban, ami nekem sokba került (lásd előzmények) -, a tanácstagi banyák nemes egyszerűséggel az arcomba vágták, hogy nekem nem is ez a bajom. Itt majdnem sikerült is összezavarniuk, ugyanis az igazsághoz hozzátartozik, hogy a beadványt kézzel írtam egy számomra megküldött formanyomtatványon, amit még januárban postáztam, másolatom nem volt, áprilisban már kevésbé emlékeztem a teljes tartalmára... De azt tudtam, hogy mi miatt is indítottam az egész eljárást. Így határozottnak tettetve magam kardoskodtam, hogy de bizony, ez az én bajom...

Ekkor a háromtagú tanács úgy döntött, hogy az orrom alá dörgöli a beadványomat, és elővették, megnézték. Majd elvörösödtek, és egy röpke pillanatra csöndben maradtak. Ez után felkértek, hogy akkor mondjam el újra, hogy mi is a bajom, mert ők félreértettek valamit... MIVAN???? Akkor mi a büdös franc alapján írták meg azt a jegyzőkönyvet???? És sajnos nem vergődhettem, mert ugyebár késtem tizenöt percet...

Na mindegy, lényeg a lényeg, hogy nagy nehezen megértették, hogy mi is a bajom. A pénzügyi szolgáltató képviselője tette a dolgát, amiért fizetik: kötekedett. Többek között azzal érvelt a megbízója oldalán, hogy a banknak nem tudta, hogy én hogyan és milyen módon rendeztem a tartozást a követeléskezelő felé (rövid magyarázat: nem tudtam fizetni a svájci frankos hitelemet, találtam egy ingatlanirodát, akik vállalták, hogy eladják a házamat és megszabadítanak a hiteltől. Jött a követeléskezelőjük, tárgyalt a bankkal, találtak vevőt, ház eladva, hitel rendezve, stb.), ezért nem vettek le az aktív adósok listájáról. Az ügyvédnő nem ismerte a vonatkozó jogszabályt, miszerint a hitelintézet 5 munkanapon belül köteles átadni az információkat a KHR rendszerbe (évi CXXII. törvény a központi hitelinformációs rendszerről 6. § (3).) Jó érzéssel átnyújtottam neki a kinyomtatott jogszabályt, valahogy éreztem, hogy jó, ha velem van. ☺

Az egyik testületi banya engem hibáztatott, hogy miért csak januárban tettem panaszt... Újra: MIVAN??? Próbáltam nagyon higgadt maradni, de egyre nehezebben ment. Lassan, tagoltan elmagyaráztam neki, hogy egy: a banknak jogszabályi kötelezettsége volt, ergo: nem gondoltam, hogy nem teljesítik. Kettő: csak januárban derült ki, hogy gáz van, amikor is újabb hitelt szerettem volna felvenni. Na, úgy tűnt, ekkor derengett neki valami.

Kitértünk a kártérítési igényemre, amit természetesen csak akkor vesznek komolyan, ha számlákkal tudom igazolni. Hiába magyaráztam, hogy nem gondoltam, hogy üzemanyag-, parkoló és egyéb nyugtákat kell gyűjtögetnem, hiszen a folyamatosan lekért hiteljelentéseken ott vannak a dátumok, időpontok, ergo: megjelentem a bankban, és nem repültem oda. A motort is megvettem, ergo: érte mentem, az sem repült haza. És elég lett volna csak egyszer Budapestre mennem, ha a bank nem szórakozik velem. Őket ez nem érdekli, van számla?

Következő pontja a beadványomnak az volt, hogy vizsgálják meg, hány ügyfélnél tévedett a bank, mert gyanítom, nem én vagyok az egyetlen. Erre közölték a banyák, hogy ez nem rájuk tartozik, forduljak a fogyasztóvédelemhez. Na, itt már elfogyott a cérnám, és nem bírtam tovább. Megkérdeztem, hogy akkor mi a büdös francnak van a Pénzügyi Békéltető Testület? Szerintük az egy jó dolog.

Szerintem meg tök fölösleges. Egy jó másfél órán keresztül tartott a tárgyalás, totál hülyék, dilettáns idióta de jól fizetett alkalmazottakkal, akik sem a beadványt nem olvassák el, sem a készült jegyzőkönyvet nem tudták jól megírni (néhány hét múlva jött a javított változat postán, tértivevénnyel... No comment). Hanyagok, nyeglék, barmok. Végig úgy kezeltek, mint egy tanyasi picsát, aki semmit sem tud.

Kötelezték a bankot, hogy vizsgálják újra az ügyemet, és mindkettőnket értesítsenek írásban. És ha gondolják, fizessenek méltányosságból kompenzációt. Újra: MIVAN????!!!!

Kisvártatva megjött a banki levél, naná, hogy szerintük jogszabály szerint jártak el, és ha tudok számlákat produkálni, fizetnek. Nesze semmi, fogd meg jól.

Ha akarnék, perelhetnék, de erre sem időm, sem energiám. Mondjuk, ha van egy sikerdíjas ügyvéd, aki vállalja az ügyet, jelentkezzen...