No, megint előfordult. Hogy nem értem az embereket. Főként a munkavállalókat (mert azokból van sok körülöttem).
Történt a következő: az egyik alkalmazottunkat szerettem volna utolérni a munkahelyén, teljesen normális időpontban (az ő munkaideje 5.40-től 14-ig tart hétfőtől péntekig): pontban délután egy órakor. Elmondtam neki telefonon, hogy úton vagyok hozzá, viszem a hiányzó alkatrészt, ami kellett neki egy géphez, és míg odaérek ezt-és-ezt még nézzen meg a gépen.
Visszatért - na jó: kezd visszatérni - az emberekbe vetett hitem.
Történt, hogy újra gondom volt a riasztóval. Nem is igazán a riasztóval, hanem a kapuautomatikával, szabadságolta magát. Felhívtam az igen kézséges szerelőt, aki megadó sóhajjal állt ismételten rendelkezésre. Bár megint hozzátette (mint eddig minden alkalommal), hogy nem tett túl jót a rendszernek a legutóbbi ollós akcióm...
Figyelem, most párkapcsolati problémákat próbálok meg boncolgatni! Akit nem érdekel, most kapcsoljon el... :-)
Tehát: adott egy férfi-nő kapcsolat (nem kell találgatni, hogy vajon kié, elég általános lesz, mindenki magára/a párjára ismerhet benne). Mesésen indul, mint ahogy az a párkapcsolatoknál már lenni szokott. A két fél kezdi megismerni egymást, kezd egyre többet mutatni magából.
Új év, új balfaszságok. Ma megint tanújelét adtam, hogy mekkora hülyét tudok csinálni magamból, pusztán jópofiságból.
Történt, hogy ma reggel tankolnom kellett. Ebben semmi érdekes nincs, más is járt már így. Mivel január eleje van, igen gyérül állok kápé tekintetében, így az utolsó előtti dugipénzemet áldoztam fel erre a célra. És ahelyett, hogy rendes emberhez méltón pénztárcába tettem volna a pénzt (ráadásul nagyon szép márkás pénztárcám van!), hanyag eleganciával nadrágzsebben (hátsó) tároltam.
Ma reggel is volt szerencsém a móka (na jó: Mokka) reggeli ömlengéséhez. Attól már eleve rosszul vagyok, hogy a Robi (asszem így hívják a ma reggeli bájgúnár fickót) nem képes megborotválkozni. Nem is értem, hogy még senki sem szólt neki, hogy rémesen elhanyagolt, ápolatlan külsőt kölcsönöz neki ez a rosszul értelmezett macsós(?!) szőr az arcán?!
Na mindegy, nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy Szilárd barátunk (aki valamiért külföldi néven fut nálunk: Vujity Trvtko - rémes) meleg szarig benyalt az Afganisztánban szolgáló katonáknak, és hősnek nevezte őket, meg HAZAFI-nak!!!
Na, itt ledobta az agyam a láncot. Mitől hazafi valaki, aki nem kevés pénzért kockára teszi az életét - VALAHOL MÁSHOL?!
Minden katona tudja, mit vállal, amikor elmegy "békét építeni" egy háborús övezetbe. Ha valóban békeharcosok lennének, akkor nem a lóvéért mennének ki.
Már attól is rosszul voltam, hogy a két halott tűzszerészt az egekik magasztalták meg hősihalottazták. Miért?! Azért, mert elmentek szerencsét próbálni, hazárdírozni? Sok-sok pénzért? Itthon is lenne tennivaló, jócskán. Ja, hogy azzal nem lehet annyi pénzt keresni...? Hát igen. Ez így van. De az is munka...
Emberek, könyörgöm: a hős nem attól hős, hogy elmegy külföldre zsoldért harcolni mások biztonságáért! A Francia Idegenlégiósokat még sosem hősözték le... Ezek az emberek a pénz ígéretében teszik kockára az életüket. Valamit valamiért...
Történt, hogy imádott városomban megnyílt a leghipiszupibb bevásárlóközpont. És ahogy ez lenni szokott, óriási nyitási kedvezmények voltak, programok, hosszított nyitvatartás, miazmás.
Nos, ahogy ez lenni szokott, mi, a pórnép sem akartunk kimaradni az össznépi hancúrból, így felkerekedtünk, mi, a kiscsalád: férfi, nő, férfi két gyereke.
Na, az agyam eldobom, hogy milyen emberek vannak.
Történt, hogy az egyik alkalmazottunk nem igazán tetszik az egyik megrendelőnknek. Ilyen van, nem tetszhet mindenki mindenkinek. És ugye mint említettem korábban, nálunk nem a "high society" tagjai dolgoznak. De az érvényben lévő szerződéseink szerint a megrendelő felénk kell, hogy jelezze a problémát, amit mi majd orvosolunk.
Háát, jelen esetben nem ez történt. Hanem az, hogy a megrendelő (egy áruház igazgatója) önhatalmúlag úgy döntött, hogy nem engedi be a mi érvényes munkaszerződéssel rendelkező dolgozónkat a munkahelyére. Pusztán csak azért, mert nem tetszik neki. A dolgozónk nem lopott, nem okozott kárt, csak valamilyen személyes ellentét miatt nem egyezik a megrendelővel. És önhatalmúlag elzavarta a mi dolgozónkat.
Ebből természetesen botrány kerekedett. És ez elgondolkoztatott, hogy bizonyos emberek mit képzelnek magukról.
Mert mi van akkor, ha a dolgozó (teljesen jogosan) bírósághoz fordul? Honnan veszi valaki a bátorságot, hogy kiskirálykodjon?! Miért nem gondol bele, hogy ezzel a saját - országos, európai, nemzetközi hírű - áruházát is bajba sodorhatja csak azzal, hogy fitogtatja a hatalmát?!
Ha nem lennék gyáva, megszellőztetném, hogy melyik áruházról - településsel együtt - van szó. De nyilván én is féltem a tyúxaros életemet és a munkahelyemet.
A főnököm szerint ez a szerződés nem ér annyit, hogy idegeskedjünk miatta. És komolyan fontolgatja, hogy hagyja az egészet és felmondja. Na, ha ez bekövetkezik, én szellőztetek.
De nagyon rosszul esik, hogy ilyen emberek vannak áruházak élén és döntenek emberek sorsáról.
Két napja interjúztatok a munkahelyemen. A társadalom hogy is mondjam inkább alsóbb rétegéből válogatjuk a dolgozóinkat. Már lassan hozzászokom a kelet-magyarországi munkamorálhoz, de azért még meg tudnak lepni.
Nálam a menet a következőképpen zajlik: röviden, tömören elmondom a munka milyenségét, addig senkinek sem engedem, hogy hozzákezdjen az adatlapok kitöltéséhez. És amikor a mondókám végéhez érek, akkor vagy marad a jelölt, vagy elmegy. És sajnos a legtöbb esetben elmegy. Mert büdös a munka. A segélyből jobban meg lehet élni, és még fel sem kell kelni hozzá...
Számos emberi nyomorúsággal találkozom. És nem értem, hogy akkor miért nem akarnak dolgozni???!!! Történt, hogy egy helyes fiatal lányka jelentkezett, fogadkozott, hogy ő aztán a munka hőse, stb. Szimpi volt, felvettük. Írd és mondd: egy - azaz egy!!!! - napig dolgozott. Majd köd előtte, köd utána... Három másik kolléganőjét hagyta szarban, akiknek az ő munkáját is el kell látni. A telefonját nem veszi föl, elérni nem lehet.
Természetesen megszüntettük a szerződését. Csak rosszul esik, hogy megvezetett. És hogy esetleg más nyomorult elől vette el a helyet.
És most megint jönnek - csőstül - a lehetséges jelöltek. Akik aluliskolázottak, képzetlenek, szerencsétlenek. És finnyásak. Dolgozni nem akarnak és keveslik a minimálbért. És okoskodnak. Nekem meg már a második napomat cincálják szét, az agyam már olyan, mint a szita.
Volt olyan - férfi - jelentkező, aki az egészen leegyszerűsített magyarázatomat sem bírta befogadni. Ott már kicsit türelmetlen voltam.
És a lexebb, amitől dührohamot kapok: a hirdetésben benne volt, hogy 8-16-ig érdeklődjenek. Naná, hogy már reggel hét óra előtt csörögnek - épp indulnánk a gyerekkel otthonról, rohanásban, idegeskedésben - és "természetesen" még este fél hétkor is zaklatnak telefonon. A céges mobilomat kikapcsolni nem lehet, mert bármelyik dolgozónak bármelyik munkaterületen lehet baja, elérhetőnek kell lennem. A hívásokat ily módon szűrni nem tudom.
És amikor szóvá teszem az olvasási-értelmezési képességek hiányát, még a jelentkező van felháborodva.
De mindig tanulok. És örülök, hogy lyuk van a s...en és szelel, ahogy szokták mondani... Nekem legalább van munkám, szeretem is, és nem finnyáskod-(hat)ok... :-)
Na, úgy látom, hogy valamikor nagyon nagy bűnt követhettem el - saját meglátásom szerint folyamatosan bűnöket követek el... -, mert az éjszakám megint igen érdekes telt...
Mostanában nagyon kialvatlan vagyok. Hogy ez egészségügyi okok, pszichés okok vagy mi egyéb miatt van, most nem firtatom. Lényeg a lényeg, hogy lassan már a tyúkokkal fexem. Ez történt tegnap este is, rekord korán feküdtem le - fél kilenckor, anyám! - és éjjel 1.23-kor arra ébredtem, hogy visít a házam falán a riasztó, a kutya ugat, remek volt.
Az csak egy dolog, hogy nem voltam képes semmilyen módon kikapcsolni a riasztót, de elég érdekes - és riasztó - volt a tény, hogy egyetlenegy szomszédom sem dugta ki az orrát a zuhogó esőben, hogy "mégis, mi a fene történik a szomszédban?!". Van pánikkapcsoló a riasztón, elvileg ezzel jelezhetném, ha támadás ér. Ezek után ugyan ki figyelne rá?!
Folyamatosan hívtam a riasztó szerelőjét, naná, hogy nem vette fel. Én már félőrült voltam az aggodalomtól és az idegességtől, mert semmit nem tudtam tenni, a sziréna meg csak agypépesítően vijjogott.
Egyetlenegy dolgot tehettem: szanaszét szedtem a riasztó dobozát, minden mozdíthatót kiszedtem belőle, a vezetékeket szétvágtam. De még így is vijjogott... Na, ezért mondom, hogy valami igen nagy bűnt követhettem el, hogy mostanában folyamatos kellemetlenségek érnek...
Még valamit ki tudtam cibálni belőle, mert egyszer csak elhallgatott. Ez persze azzal járt, hogy most nem tudom üzemeltetni a kapuautomatikákat távirányítóval, de ez legyen a legkevesebb. Kíváncsi vagyok, hogy a szerelő mit mer majd ezért elkérni tőlem szerelési díjként... (igen moslék módon végeztem ki az agyát a riasztónak, na).
A reggelem már klasszul indult... Bár ebbe szerintem a tegnap esti események is beleszóltak, de az egy más lapra tartozik. Lehet, hogy írok majd arra a lapra is... :-)
Nem hiszem el: az idióta WV Polo-s ma sem volt képes az adekvát jobbkézszabály elsajátítására!!! Már írtam az autózzba is, és lám: a falusi paraszt idióta ma is majdnem legyújtotta az autóm elejét. Naná, hogy nyomtam neki a közismert dudaszólót. Az autóban ugyanolyan tömeg volt, mint legutóbb, ugyanaz a vén csóka vezette, és azonnal rájött, hol hibázott. Ma reggel nem is állt meg...
Vajon mikor futok bele - és konkrétan, szó szerint! - újra?
